Orbán Balázs szerint a kőröspataki Kálnoky család harmadik lakóhelyének tekinthető a ma már a település szerkezetébe illeszkedő kastély. A korabeli dokumentumok szerint, a kastélyhoz egykor udvari kápolna is tartozott, amely családi temetkezőhelyként is szolgált. A kőröspataki katolikus egyházközségnél őrzött Domus História bejegyzései alapján 1416-ra teszik keletkezését.

A mai kastély elődje a Kabos család udvarháza lehetett, ugyanis tudomásunk van egy 1823-as szerződésről, amelyben Majer János kőművesmestert megbízták az udvarház felépítésével. A XX. század elején tulajdonosai Lészai (VI.) Ferenc (1857-1920) és felesége, kiscétényi Bokros Ilma (1868-1953) voltak. Az ő fiuk, (VII.) Ferenc (1913-1993) házsongárdi sírján azt írja, ő volt „az utolsó kalotaszegi nagyúr”. 

A kétszintes, tornácos ház kőből és téglából épült. Háromszögletű oromzatán az 1918-as évszám látható. A tető konytolt, cseréppel fedett. Az épületet nem lakják, talán hétvégi házként használja tulajdonosa. 

1467-ben említik először a faluban Vízaknai Miklós kastélyát, amely 1598-ban Mihály havasalföldi vajda birtokába került. Ezután a Gálfi családé lett, majd Bethlen Gábor 1629-ben Toldi Györgynek adományozta, akinek családja a XIX. század közepéig birtokolta.