Bethlen-kastély, Bonyha
  • Műemlékvédelmi kód:
  • MS-II-m-A-15598
  • cím:
  • Bonyha, 55 sz.
  • datálás:
  • tulajdonforma:
  • magántulajdon

A kastély legelső épületét Bethlen Farkas (1505–1552) építtette, melynek alapjait 1545-ben helyezték le. Ezen alapkőletételről egy feliratos kőtábla emlékezik meg, mely a mai kastély földszintjén található. Az akkori kastély kinézetéről semmit nem tudni, azonban egy 1711-es inventárium alapján egy kőből faragott keretekkel díszített emeletes reneszánsz palotaként képzelhetjük el.

A kastély történetében a következő jelentős szerepet játszó személy id. Bethlen Elek (1643–1696), aki keresdi és bethleni építkezései után, 1679-et követően alakítatta át bonyhai kastélyát. Halálával a munkálatok abbamaradtak, azonban később fia, ifj. Bethlen Elek (1688–1724) folytatta. A fiatal Elek a Rákóczi-szabadságharc idején a fejedelem szűkebb köréhez tartozott, majd követte Rákóczit lengyelországi száműzetésébe. Ez idő alatt, 1709-ben a kurucok elől menekülő Acton császári ezredes, csapatával együtt védelmi állást hozott létre a bonyhai kastélyban. 1711 júniusában Bethlen Elek kegyelmet kapott, majd hazatérvén Bonyhára szembesült a német csapatok pusztításaival. Valószínű ez lehetett az oka, hogy 1711 őszén elkészítette a bonyhai kastély és a környékbeli birtokok részletes leltárát és összeírását. Az inventárium szerint a kastélynak erődített jellege volt. Az épületeket erős kőfallal kerítették, melynek négy sarkán egy-egy nyolcszögű torony, valamint a déli oldalán zömök kaputorony helyezkedett el. Mindezt vizesárok övezte. Az 1711-ben leltározott lakóépület a mai kastély helyén állt, ezért a hajdani is észak-nyugat – dél-keleti tájolású volt. Így beszélhetünk keleti, déli, nyugati, és északi toronyról. A kétszintes lakóépület az északi és a keleti torony között helyezkedett el, melynek emeleti szobáit a leltár készítésekor még befejezetlenekként említették. Az épületegyüttes keleti bástyájában helyezkedett el a kastély kápolnája, ennek belső kiképzését Lukinich Imre művéből ismerjük, aki ugyanitt a kastélykápolna bejárati ajtaját is közli. A bástyák közül csak az északi maradt meg, mivel az épület részét képezte. A lakóépület lóistállóval, különböző kisebb gazdasági épületekkel volt körbevéve, melyek mind a falhoz voltak hozzáépítve. A konyha és a sütőház a nyugati és az északi torony között helyezkedett el, valamint a falakon kívül, a kastélyt díszkert, veteményeskertek, gazdasági udvar, óriási gyümölcsös és halastó kerítette.

Az 1711-es leltár elkészítése után ifj. Bethlen Elek befejezte apja építkezéseit, melyről egy 1719-es évszámmal ellátott feliratos kőtábla emlékezik meg. A felirat szerint Bethlen Farkas, Izabella királyné tanácsosa, helyezte el az épület alapjait és építette fel, ám a falakat és az erődítményt (idősebb) Elek erősítette meg, fia pedig díszíttette a nagy falak felső részét. Azt azonban, hogy ifj. Bethlen Elek konkrétan milyen építkezéseket folytatott, más források hiányában nem tudjuk. Az archív fényképek és rajzok arról tanúskodnak, hogy a nagyobbik kastélyon komoly átalakítások történtek a 18. század második felében. Ezeken feltűnik, hogy a kaputorony késő barokk jellegű tört tetőt, továbbá az északi és keleti sarokpavilon jellegzetesen barokk tetőformát kapott. A saroktornyok rizalitja háromszögoromzatban végződik, és ahogy az ma is látható a kastélyhoz épült északi pavilon timpanonjában, középen egy kör alakú dísz helyezkedik el, melyet kétfelől lehulló girland övez. Források hiányában azonban ezeknek az átépítéseknek a korát nem tudjuk közelebbről meghatározni.

A XIX. századi átalakítások a politikusként is ismert Bethlen Farkasnak (1814–1870) köszönhetőek, akit az 1848-as forradalmat követően politikai tevékenysége miatt perbe fogtak, majd bonyhai birtokára húzódott vissza. Ekkor kezdhetett neki kastélya átalakításához. Ezt igazolják, a család levéltárában fennmaradt számlái is, melyek közül három köthető az építkezésekhez. Egy 1850. június 27-i kolozsvári számla zsalugáterek kifizetéséről szól, egy 1854. áprilisi elismervény szerint gyümölcsfákat és növénykülönlegességeket vásárolt Bethlen Farkas, míg ugyan ezen év végén berendezési tárgyak kifizetéséről értesülhetünk. E számlák tartalma arra enged következtetni, hogy 1850-ben már a kastély készen lehetett, valamint 1854 folyamán a kastélyt berendezik, és annak környezetét kezdi kialakítani a kiváló pomológus hírében álló Bethlen Farkas. Az ő építkezései során jött létre a ma is látható kastély, melynek legjellemzőbb részletei a reneszánsz formavilágából inspirálódó romantikus építészeti irányzatot követik. Az átalakítások csak magára a lakóépületre terjedtek ki, a várfalat nem érintették. A homlokzat jóval díszesebb volt mint ma. A rizalit oromzatának párkánya alatt neogótikus stílusú csúcsíves, vakmérműves fríz futott végig. Szintén neogótikus stílusú asztalosmunkával volt ellátva az emeleti ajtó, mely felett a Bethlen és a Teleki család címere volt látható. A kastély előtt valamikor intim kert húzódott, parkkal és üvegházzal rendelkezett. Egy 19. századi archív felvétel és a Cserna Károly féle rajzról derül ki, hogy a mai kastély előtt látható erkély későbbi hozzáadás, valamikor 1899 előtt építhették. Ekkor alakították át az emeleti nagy ablakot ajtóvá, azonban ennek gótizáló díszítését megőrizték.

Az 1948-as államosítás után a kastély gyors romlásnak indult. Az erődítmény jellege mára már teljesen eltűnt, erődített falainak, saroktornyainak anyagát a környékbeliek hordták szét építkezéseikhez. A kommunizmus ideje alatt a kastélyban közintézmények működtek. Ez időben a kastély renoválásakor eltávolították a külső díszítőelemeket, a csúcsíves frízsort és a kettős családi címert. Az 1989-es rendszerváltást követően a kastély állapota folyamatosan romlott.

Alaprajzát tekintve a kastély nyújtott téglalap alakú, melyhez a kiugró középrizalit, továbbá északnyugat irányba a saroktorony egy hozzá kapcsolódó épületszárnnyal csatlakozik. A külső formai kiképzése leginkább a félköríves romantika stílusába sorolható, habár asztalosmunkái a gótizáló romantika és neoreneszánsz stílusjegyeket követve készültek. A kastély nyolctengelyes főhomlokzatának háromszög oromzattal zárt középső három tengelye előreugrik, kiemelkedik az épület tömegéből. Három tengelyét az emeleti ablakok és a széles középső erkélyajtó, továbbá a földszinti bejáratok és bejáratnak tűnő ablakok képezik, mindenik félkörívesen kialakítva. Vízszintes tagolását hangsúlyosabbá teszi a főtengelybe elhelyezett, szegmensíves árkádokra támaszkodó emeleti terasz. Az alsó szint nyílásai beleolvadnak a lábazati párkányba, melyre a félköríves, bélletes keretezések támaszkodnak. A főtengelyben elhelyezett erkélyajtó sokkal hangsúlyosabb, mint az ezt közrezáró két szélső ablak. Különös figyelmet érdemel a középső nyílás rozettával és mérművel díszített, gótizáló asztalosmunkája. A homlokzatot kétoldalt a lábazati párkánytól kiinduló lizénák szegélyezik, és az oromzat vonalát követő koronázópárkány zárja. A rizalit szélei kiugranak, ezáltal egy kulisszahomlokzat jelleget adva az épület főhomlokzatának. A hátsó homlokzaton találhatóak a kastély reprezentációs termeinek ablakai, melyek beilleszkednek a már említett félköríves stílusba. Ez a homlokzat nem egységes. Mindkét oldala rizalit szerű, az északi rizalithoz csatlakozik az oktogonális sarokpavilon. A pavilon főhomlokzata a déli oldalon található. Timpanonos homlokzatának jobb sarkát a későbbi átalakítások során szelték le. A timpanonban egy kör alakú dísz található, melyet kétfelől lehulló girland övez. A homlokzat középpontjában egy körablak helyezkedik el. Ennek észak-nyugati oldalához kapcsolódik egy szárny, amely feltételezhetően az épület legújabb része.

Tulajdonviszony: 2008-ban Bethlen Fruzsinának, ifj. Bethlen Ádám lányának sikerült visszaszereznie az épületet, az ingóságokat elszállíttatta, és a kastélyt a Református Egyházkerületnek ajándékozta. 2011-ben a kastély új tetőzetet kapott, és a nyílásokat gipszkartonnal borították be. Még nem lehet tudni, hogy a hogy a jövőben a kastélynak milyen funkciót szánnak. 

Hogyan juthat ide?