A XVII. sz elején - gr. Bethlen István feleségeként - lakott a Curiában Széchy Mária, a "Murányi Vénusz" is, aki később I. Rákóczi György fejedelemnek adta el azt. Erdély Habsburg kézre kerülése után, több tulajdonos kezén fordult meg a ház és a birtok, míg végül 1743-ban Haller János erdélyi kormányzónál állapodott meg, aki ismét jelentősen bővíttette a Curiát. Ekkor készültek az épület képét máig meghatározó, a téglalap alaprajzú, egy emeletes épület sarkaihoz illesztett "pavilonok", a reprezentatív díszlépcső, a gazdag faragású erkélyek, rokokó ablakkeretek, a belső helyiségek stukkós díszei. Az épületet egykor díszudvar (benne szökőkutak), park és kert, valamint számos gazdasági épület vette körül, melynek ma már igen kevés hiteles részlete látható. 

A ház a XIX. század végén városi tulajdonba került, egy ideig vármegyeházaként funkcionált, majd 1934-től megyei múzeumként működik. Gyűjteményének magvát az egykori Hunyad Megyei Történelmi, Régészeti és Természettudományos Társulat gyűjteményei képezik, amelyhez a környék fontos, a XX. században előkerült római és dák lelőhelyeinek régészeti anyagai is társulnak. Az épületet 1996-2006 között restaurálták.