1920-ban egy tűzvész következtében a barokk tető teljesen elpusztult. A kastély 1948-ig a Haller von Hallerkö család tulajdonában volt, ami után a kommunista kormány az épületet átalakította Mezőgazdasági Szövetkezetté és műhellyé. A kastélyt a ’70-es években restaurálták. A forradalom után a környék lakossága kifosztotta. A tudatlanság és a hatóságok az utóbbi 20 évben mutatott közönyössége következtében az épület állapota jelentősen leromlott. Az elegáns erdélyi emlékmű egy kőtörmelékké változott, amelynek egykori fényét csak a történelemkönyvek mutatják. 1989 után a kastély teljesen elhagyottá vált. A Haller család örökösei kérvényezték a nagyon leromlott állapotban lévő épület felújítását. A kastély 2004-ben felkerült a Kolozs Megyei Történelmi Műemlékek listájára, amelyet a Kulturális Minisztérium hagyott jóvá.

A kastély eredetileg egy régi udvarház helyére épült. Az épületnek egy alagsora, egy földszintje, egy emelete és tetőszerkezete van. A bejáratánál egy bástya található. Az épület négyzet alakú, amelynek közepén egy nyárfákkal és gesztenyefákkal beültetett park található. Az építkezés során feltehetően a követ az alsókosályi római erőd romjairól hozták ide. Az épület 24,5 méter hosszú, a bejáratnál 6 ion oszlopfővel díszített kőoszlop található. Az oszlopok egy 9,5 m hosszú és 2,5 méter széles teraszt tartanak. A falak 1 méter vastagságúak, masszívak, tömörek. A kastélyon ma is láthatóak a kagyló formájú emeleti ablakdíszek, innen származik a Haller kastély másik elnevezése, a „kagylós kastély”.