A mai épület helyén álló első erődítmény Róbert Károly uralkodása alatt épült, amikor a király Temesvárra helyezte székhelyét. 1856-ban került sor a vár legnagyobb lélegzetű javítására. Gyökeresen átépült, historizáló kialakítást kapott az északi szárny, a nyugati szárny északi vége, és az északkeleti sarok. Ekkor alakítják ki az északkeleti poligonális toronynak mai, az északi homlokzat romantikus képéhez igazodó formáját is. Ezekben az években bővült az északi épületszárny az udvar felé egy traktussal, és ekkor nyerték el mai képüket a homlokzatok is a nyílások új kiosztásával; átalakították az épület belső osztását, boltozatait is. 1902-1903-ban nagy építkezések zajlottak a kastély körül, északi oldalán ekkor régészeti feltárásra is sor került. Évtizedes előkészületek után, az ötvenes években alakították múzeummá az épületet, belső tereinek kialakítása, funkciója az elmúlt hónapokban indult helyreállításig ennek a felújításnak, funkcióváltásnak az ízlésvilágát, értékrendjét mutatta.

Az épület fő nézete a XIX. században átalakított északi homlokzat. Földszintjén végig, 2+3+1+3+2 tengelyen keresztül félkörös záródású, szemöldökei révén csúcsívessé alakított párosablakok nyílnak, a középső tengelyben pedig az épület két falpillér által határolt, az ablakok kialakításához igazodó főkapuja. Az emeleten, 2+7+2 tengelyben, két szintnek megfelelő méretű, erősen historizáló, félkörös záródású, csúcsíves vakolatdísszel ellátott, középosztós, fémből alakított mérművekkel díszített ablakok nyílnak. A kastély mai képe felettébb sokszínű, jól tükrözi a különböző korokban zajlott, különböző stílusjegyekkel jellemzett átalakításokat. Története jelentőségéhez méltatlanul kevéssé kutatott, régészeti ásatásokra az eddigiekben csak korlátozottan, egyes statikai vagy más építőipari munkákhoz kapcsolódóan nyílt lehetőség.