A nagybetűk a Liber Báró Nagy Váradi szóösszetételt rövidítik, nyilvánvaló, hogy a XVIII. században egy másik kúria lehetett a váradi nemesi család vidéki rezidenciája, amelynek tábláját a barokk stílusú kastély oldalfalába beépítették, vélhetően annak köveit felhasználták az új épülethez. A középkori várakat idéző háromszintes homlokzat megközelíthetetlenséget, bezárkózottságot, távolságtartást sugalló kialakításával, hatalmas, bástyaszerű sarokrizolitjaival, lőréses, csipkézett mellvédjeivel még a XIX. század romantizáló, historizáló hangulatában is idejétmúltan hathatott. A homlokzat ridegségét a „bástyákat” összekötő rövidke „falszakasz” nagyméretű, részben félköríves ablakai oldják valamelyest. Ha közelebb megyünk, kiderül, hogy a méltóságteljes homlokzat csak álca: mögötte egy oszlopos kiakítású, vélhetően szerényebb méretű épület húzódik.

A XX. század elején a birtok Bokros Lajos vejére, Schilling Rudolfra szállt, ők azonban Budapestre költöztek. A rendszerváltás után Takács Csaba követelte, és kapta vissza az államtól, majd fel is újította.