Itt született és halt meg br. Jósika Andor (1851-1900), akitől a kastélyt második fia, br. Jósika (VI.) Gábor (1878-1945) örökölte meg. Ő volt a tulajdonos, amikor 1912-ben a kerti munkálatok során véletlenül egy temetkezés nyomaira bukkantak. A kolozsvári múzeumtól Pósta Béla érkezett ki, és a feltárás során 57 sírt találtak, azaz az egyik legjelentősebb honfoglalás-kori temetőt. Az államosítás után a kastélyban iskola, majd néptanács működött, a rendszerváltás után pedig visszaszolgáltatták az épületet br. Jósika (V.) Miklós (1897-1973) örökösének, így ma Bánffy-Jósika Imre tulajdonában van.  

A szakszerűen restaurált kastély szép, U alakú, földszintes épület, kivételt csak az összekötő szárny képez, amely magasított, kétszintes. Az udvari homlokzatot oszlopos, mellvédes, beüvegezett veranda határozza meg, hatalmas üvegfelületekkel, amelyek világossá teszik a három épületszárnyat. A kastélypark felőli homlokzat hangsúlyos eleme a faragott kőmellvéddel, két oszloppal és két féloszloppal kialakított háromtengelyes tornác, amelyre két félköríves záródású nagy ablak és a kastély kétszárnyú, egyenes záródású ajtaja nyílik. A bejárat fölött egykor oroszlánok által tartott családi kettőscímer állt, hétágú bárói koronával. A bejárati csarnokhoz két négytengelyes épületrész csatlakozik, amelynek négyszögű ablakai vakolatdísszel vannak keretelve. Az épület tetején hat kis tornyocska van B. J. monogramos szélvitorlákkal. A kastélyról szép lépcsősoron lehet a parkba ereszkedni, amelyben az utóbbi években rendbetették a sétányokat.