Sikertelen első házassága után, amelyet nagykállói Kállay Erzsébettel kötött, ide vonult vissza Jósika (II.) Miklós is, az író. Miklós több gazdasági és más épületeket is építtetett, és felvirágoztatta a birtokot. Tőle fia, Leó (1827-1887) örökölte a kastélyt, ő pedig lányára br. Jósika Irénre (1853-1940) hagyta. A kastélyt a ‘48-as felkelők jócskán megrongálták, így a XIX. század utolsó harmadára újabb építkezések váltak szükségessé.

A kastély egyszerű, egyszintes épület, amelynek két főhomlokzati sarkát egy-egy, az épület tömbjéből előugró bástya erősíti. Az egyik bástya kerek, a másik hatszög alaprajzú. A kerek bástyából nyílt egykor a főbejárat, előtte kis feljáró tornácot is kiképeztek, amelynek mára nyoma sincs. Megmaradt az egykori félköríves ajtó és a főhomlokzat irányába nyíló két félköríves ablak, fölöttük egyszerű vakolatdísszel. Az épület hátsó és két oldalsó homlokzata teljesen dísztelen. A kastély hátsó homlokzati része U betűt formál, ám az egyik szárny rövidebb és keskenyebb, mint a másik. Egyes épületrészek utólagos toldások eredményei. 

Az államosítás után a helyi termelőszövetkezet használta, ma egy magánvállalkozás raktárai működnek benne. A család nem igényelte vissza, így a jövője bizonytalan.