Ezt a felújítást is egy felirat örökítette meg, amiről ugyancsak Szirmai Antal könyvéből tudunk. Károlyi Sándor halála után a kastély nem maradt meg csupán a birtokosok lakóhelyének, hanem egyes szárnyait az uradalom céljaira használták. A XIX. század végére újra romos állapotba került. Kiegyezés időszakának Petőfi kultusza hozta magával az épület újbóli részleges helyreállítását, amikor is a délnyugati tornyot építették át romantikus stílusban. A funkció nélkül maradt épület a XIX. század végén helyreállított torony és épületszárny ellenére is fokozatosan romos állapotba került. A ma látható maradványok a Károlyi- és a XIX. század végén történt átépítés maradványai.

Az épületegyüttest egy mély szárazárok választja el a hegygerinctől. Az északi és nyugati oldalakon az árok külső oldalát egy magasított földsánc képezte. A nyugati oldal földsáncát a mai aszfaltozott út elpusztította, az északi részben még áll. Az épület szabálytalan négyzet alaprajzú, kb. 30 m-es oldalhosszakkal, sarkain egy-egy kiugró kerek toronnyal. Ezekből a dél-nyugati a pártázatáig áll, a XIX. században volt helyreállítva, a dél-keleti romosan az első szint magasságáig, míg a többi torony helye a felszínen megfigyelhető egyenlőtlenségek alapján következtethető ki. A délnyugati tornyot romantikus pártázattal látták el, ablakait román stílusura alakították ki. A várban a millenniumi megemlékezések alkalmából egy kápolnát építettek, azon a helyen, ahol Petőfi Sándor és Szendrei Júlia megesküdtek 1847-ben.

A délkeleti torony megmaradt részein megfigyelt adatok a XVIII. századi metszetek alapján egészíthetőek ki. A kastély három kétszintes szárnyból állt. A nyugati oldalt egy falszakasz zárta le. A déli oldal tornyai háromszintesek voltak és a barokk stílusjegyeket viseltek magukon, sisakkal voltak fedve. Az északi oldal tornyai hasonló kialakításúak voltak, de egy szinttel kisebbek. A déli oldalon a kapu fölött egy ötödik kerek-torony állt, amely három szintes volt. A bejáratnál egy kisebb, négyszögletes építmény ugrott a falsík felé. A tornyok díszítését rizalitok és a harmadik szint felett ovális ablakok adták. A körpince bejáratával szemben volt egy keskenyebb boltíves alagút, mely mára teljesen beomlott, de azt tartják róla, hogy a nagykárolyi várral, a szatmári Láncos-templommal és az ákosi református templommal volt összeköttetésben.

Tulajdonviszony: a település tulajdona.