A XVIII. század végén a hilibi Gál és a magyargyerőmonostori Kabos családoknak volt birtokuk Nádason. Ekkor történt, hogy Kabos (V.) János hilibi Gál Annát vette feleségül, és így kerülhetett a Kabosok kezére a Gálok birtokrésze. Egyetlen lányuk, Kabos Anna Lészai (I.) Lajos (mh. 1857) felesége lett, ezzel pedig a jószág a Lészaiak tulajdonába került. A mai kastély elődje a Kabos család udvarháza lehetett, ugyanis tudomásunk van egy 1823-as szerződésről, amelyben Majer János kőművesmestert megbízták az udvarház felépítésével.

A mai négyszög alaprajzú kastély egy XIX. század végi átépítés eredménye. A főhomlokzat középtengelyében toszkán oszlopokon nyugvó zárt erkélyt alakítottak ki, ez az épület egyetlen díszesebb része. Park felé néző részén két egyszerű ablak van, fölöttük többsávos vakolatdísz alkotja a szemöldökpárkányt. Az erkély elegáns tört síkú tetővel fedett, ez azonban alig érvényesül a mögötte tornyosuló magas manzárdtető miatt. A hátsó homlokzat a főhomlokzat tökéletes mása. Az oldalsó homlokzatok dísztelenek, a monotóniát csak néhány ablak töri meg. A XX. század elején tulajdonosai Lészai (VI.) Ferenc (1857-1920) és felesége, kiscétényi Bokros Ilma (1868-1953) voltak. Az ő fiuk, (VII.) Ferenc (1913-1993) házsongárdi sírján azt írja, ő volt „az utolsó kalotaszegi nagyúr”. 

A második világháború idején vásárlás útján került a kastély a Filip-család tulajdonába, az államosítás előtt az utolsó Filip-leszármazott Németországba költözött, lányai meghaltak, és unokái nem igénylik vissza az épületet. 1989-ig üzlet, orvosi rendelő, és hajléktalan gyermekek menhelye is működött benne. A tervek szerint felújítják, és a községháza fog beleköltözni.