Szacsalon sokáig a Naláczy-családnak volt nagy birtoka, de a hagyomány szerint a Naláczyak annyira eladósodtak a felszőszilvási Nopcsák felé, hogy az adósság fejében a hírhedt Nopcsa (III.) László (Fatia Negra) az adósság fejében lefoglalta a birtokot.

A jószág igazgatását László kisebbik fia, (IV.) Elek vette át 1872-ben. Ő építette fel a kastélyt is, ideköltözött, és modern gazdálkodást hajtott itt végre, például elsőként hozott Hunyad megyébe cséplőgépet. Elek elsőszülött fia (V.) Ferenc hírhedt kalandor volt, nevéhez trónszerzési és repülőgép-eltérítési kísérlet is fűződik, külföldön azonban tudósként tartják számon, a paleontológia terén elért jelentős eredményei miatt. Ferenc, amellett hogy például felfedezte a Magyarosaurus dacust 1903-ban a bécsi Udvar titkos ügynöke lett, miközben az albán törzsek felfegyverzésén dolgozott, megírta Albánia néprajzát is négy kötetben. Az 1913-as trieszti Albán Konferencián önjelölt trónörökösként lépett fel, azonban sem a nagyhatalmak nem látták volna szívesen Nopcsát mint albán királyt, sem a Monarchia nem tartotta a tervet kivitelezhetőnek. 1916-ban befejezte albániai küldetését, de hírszerző tevékenységét Romániában folytatta, úgy, hogy nomád pásztornak álcázva kémhálózatot hozott létre. Felettese leplezte le, aki kettős ügynök volt.

A Tanácsköztársaság kikiáltásakor Nopcsa báró eltérített egy repülőgépet, és ezzel hagyta el az országot. 1920-ban a Román Földtani Intézet kérte fel munkatársnak, ezt azonban visszautasította, és inkább hazatért Szacsalra, ahol a lázongó parasztok majdnem agyonverték. Ekkor szerzett fejsebe sosem gyógyult be, és ekkor jelentkeztek idegproblémái is. 1925-1929 között Nopcsa Ferenc a budapesti földtani intézet igazgatója lett. 1933-ban súlyos depresszióba esett, és egy válságos pillanatban agyonlőtte az albán Bajazid Elmaz Dodát, aki ifjúkori barátja és titkára volt. A báró tette után öngyilkos lett, és mivel öccséről (V.) Elekről nincsenek információk, elképzelhető, hogy vele a család férfiágon kihalt. Húga, Ilona (1883-1963) 1908-ban Pallavicini Albert őrgróf felesége lett, és Olaszországba költözött. A leszármazottak nem igénylik vissza a kastélyt.

A historizáló szacsali kastély 1872 körül épült. A kétszintes, hosszúkás alaprajzú épület tervezőjét a középkori lovagvárak ihlették, erre utal a nyugati homlokzat csipkézett oromfala,  a négyszög alaprajzú, lőréses pártázattal, szuroköntőkkel kialakított impozáns saroktorony és az észak felől három oldalával csatlakozó nyolcszögű tornyocska, továbbá a lőréses párkányú kapu, amelyektől regényessé válik az épületegyüttes. A főhomlokzatot egy igencsak masszív, bástyaszerű középrizalit uralja, amely támíveivel és pilléreivel, valamint lőréses koronázópárkányával, a nyugati homlokzathoz hasonlóan, történelmi időkre emlékeztet. A földszinti csúcsív alatt a kastély főbejáratához jutunk, míg az emeleti csúcsív a nagyerkélyről enged kitekintést a kastélyparkba. A rizalit fölötti meredek sátortető egyik sarkán még egy eredeti, sárkányos szélvitorla lengedez. A főhomlokzat ablakai egyenes záródásúak, az emeleti ablakok fölött Tudor stílusú, szögletes szemöldökpárkányok húzódnak. A nyugati homlokzat, és a nyolcszögű torony ablakai csúcsívesek.

Ma gazdátlanul, kifosztva áll, vakolata málladozik, ablakai ki vannak törve, bútorzata hiányzik.

A kastély a Hunyad Megyei tanács tulajdonában van, jelenleg használaton kívül, nemrég még kisegítőiskola működött benne.