A szőkefalvi főúri építkezések elkerülték eddig a kutatók figyelmét, így a kastély történetéről elég bizonytalan állításokat lehet tenni. Fontos, hogy a kulturális minisztérium műemlékjegyzéke Rhédey-Rothenthal kastélyként említi az épületet, Horváth Hilda kutatásai szerint pedig a XX. század elején a kastély Rothenthal Henrikné Wesselényi Margit tulajdonában volt. A sajtó ennek ellenére következetesen Petrichevich-Horváth kastélynak hívja a nemesi lakot. Az egykor teraszosan kiképzett, nagy kiterjedésű park mélyén álló épületegyüttes valószínűleg a XVIII. században épült, erre engednek következtetni az építmények barokk jegyei. Bizonytalan, hogy kinek a megrendelésére készült, az azonban bizonyosnak látszik, hogy a XIX. században a birtok a kisrédei gr. Rhédey család tulajdonában volt, és gr. Rhédey Stefániának br. Wesselényi Istvánnal 1859-ben kötött házassága révén került Wesselényi-kézre. A házasságból két gyerek született: Sarolta, aki 1882-ben gr. Bethlen Ödön felesége lett, és Margit, aki 1891-ben ment feleségül br. Rothenthal Henrikhez. A századfordulón az utóbbi házaspár volt a szőkefalvi birtok ura, és valószínűleg ők végeztették a főépület nagyszabású átépítését is, erre emlékeztet egy szélvitorla 1898-as évszáma is. A házasságból nem született gyerek, így juthatott az uradalom 1918 után gr. Bethlen Ödönné Wesselényi Sarolta (1860-1928), majd lánya, gr. Bethlen Stefánia (1885-1975) kezére, aki 1911 volt Petrichevich-Horváth Artúr felesége.

A főépület a talajviszonyok miatt a főhomlokzati részen kétszintes, míg ellenkező oldala földszintes kialakítású. A téglalap alaprajzú, manzárdtetős reprezentációs épület magjához különböző méretű és alaprajzú építmények csatlakoznak. A főhomlokzathoz, az emeleti nagyszalon meghosszabbításaként, egy kétszintes építményt toldottak, amelynek földszinti részén három nyitott árkádot, emeletén pedig ugyanennyi félköríves záródású ablakot alakítottak ki, amelyeket utólag egyenes záródásúvá alakítottak, az épület ellenkező oldalához pedig egy kisméretű, árkádos, barokkos oromfallal és pilaszterekkel díszített portikuszt ragasztottak. Fénykorában a reprezentációs épületet díszes lépcsők, mennyezeti stukkók, porcelánkályhák díszítették. A nyújtott téglalap alaprajzú, kétszintes vendégház a mezőörményesi kastélyra emlékeztet. Földszintjén egykor a kastély konyhái, gazdasági helyiségei sorakoztak, emeletén az árkádos, fedett tornáctól pedig a vendégszobák nyíltak. Az államosítás után a néptanács tulajdonába került, nem sokkal ezután a termelőszövetkezet, majd az állami mezőgazdasági vállalat kapta meg.

A rendszerváltás után egy mezőgazdasági társulás szerezte meg, amely azóta csődbe ment, így az Állami Birtokokat Kezelő Ügynökség gondnoksága alá került. Bár Petrichevich-Horváth Artúr leszármazottja életben van, nem áll szándékában visszaigényelni az épületet.