Kastélyos jellegét a karakteres terméskő lábazat, a magas központi sátortetőhöz csatlakozó kisebb-nagyobb kiszögelések, tornyok határozzák meg. Domináns eleme a főhomlokzat jobboldali sarkának sisaktetős víztornya. Belső tereinek kialakítása a kordivatot tükrözi, földszinti szobái főként a reprezentációt szolgálták. Mind közül a legelegánsabb a vendégfogadások fő helyszíne, az egykor impozáns belmagasságú hall, ahonnan a legtöbb szoba nyílt. Az épületet államosítás után egy ideig a hadsereg használta, 1963-ban a kastélyegyüttesből kórház lett. Az egykor Maroshévíz központjáig lenyúló parkba tömbházakat és több középületet is felhúztak. 1972-ben a kastély tetejét a kerti oldalon megmagasították, megváltozatva az épület arányait. Az új kórház építése után (1982), évekig üresen maradt épületet végül kulturális céllal hasznosították. 2009-től 2013-ig a visszaszolgáltatott épületet a román állam bérelte. Jelenleg üresen áll.