„1774 G. B. M.” – olvasható a kúria főbejárata fölötti kőtáblán. A kúriát körülbelül a kiegyezésig lakták a Bánffyak, majd egy Wilburg Aladár nevű ezredes tulajdonába került, aki laktanyaként használta. A múlt század közepén néptanácsként funkcionált, majd a kollektívnek adott otthont. Ez idő alatt nyílászárói nagy részét kicserélték, a főbejárat mellett azonban megvannak még a régi ablakok kecses, pillangóra emlékeztető zárszerkezeteikkel.

A család távozása után először Wilburg Aladár ezredesnek adták oda, aki laktanyát alakított ki benne, de ő is meghalt a háborúban. Aztán volt itt bíróság, polgármesteri hivatal, községháza, kollektíva is, de egy ideje már nem használja senki. Az udvart birtokba vette a vad természet, a főlépcsőt is nehéz megközelíteni, az épület tetőszerkezete megroggyant. A szomszéd portán még láthatóak a hajdani kúriához tartozó szolgaszállás épületei.