A nagykaputól balra a „szakállszárító”, jobbra a kiskapu helyezkedik el, féloszlopos, monumentális kapulábak között. A féloszlopok (kompozit) fejezetét különösen míves, egykor festett, barokkosan hullámzó voluták és stilizált akantuszlevelek alkotják. A fejezetek felett megjelenik a klasszikus párkányzat mindhárom része: architráv, fríz, párkánykorona. A nagykaput szegélyező, kimagasló féloszlopok felett, az egyik oldalon sötétvörös betűkkel az „ANNO” felirat jelenik meg a frízen, a másik oldalán pedig egykor az évszám állt, ami mára azonban már nem látható. Kónya Ádám szóbeli beszámolója szerint 1798 volt olvasható rajta.

A kúria délnyugati tájolású, téglából épült és alápincézett. Nyújtott téglatest alakú, sátortetős tömegéhez a főhomlokzaton tornác csatlakozik, a balolali homlokzat sarkához és hátsó homlokzatához pedig egy-egy épületrész kapcsolódik (melléképület, vizesblokk). Feltehetően a kiegészítések az eredetileg XVIII. században épült kúriához a XIX-XX. században készültek el. A XVIII. századi datálás megerősíti a boltíves tornác barokkos ívű oromzata. Az orommező közepén egy olaszkoszorú, annak két oldalán egy-egy bekanyarodó voluta látható. Az ablakok vakolatdísze viszont már XIX. század végi, XX. század eleji, stilizált levelekből álló ornamentika visszafogottan díszíti az ablakok szemöldökét.

A kúriához tartozó telek nagy részét levágták és beépítették. A tulajdonos tisztázatlansága miatt üresen áll.