A Klobusiczky család eredetileg felvidéki származású főnemesi család, az egykori Trencsén vármegye Klobusic nevű helységéből származik (ma Szlovákia). Guraszáda a 19. század folyamán a benedekfalvi Benedikty család birtoka volt, majd a századforduló éveitől került a zétényi Klobusiczky családhoz. A két családhoz kötődik a faluban álló kastély és a hozzá tartozó nemesi birtok. A település utolsó Benedikty tulajdonosa, Lajos nem hagyott maga után fiú utódot, így egyik lánya, Alexandrine Klobusiczky Andorral való 1898-es házasságkötése révén került át a birtok. Szakirodalom hiányában nem tudni pontosan, hogy a nemesi udvar épületei közül melyek maradtak a Benediktyek idejéből, és melyeket építették a Klobusiczkyak megrendelésére. 

A téglalap alaprajzú, egyszintes épület sajátos báját az adja, hogy a tervezője három oldalán oszlopos erkélyt alakított ki, amelyből minden évszakban megcsodálható a park. Éppen az erkélyek miatt a kb. 30x15-méteres összfelület ellenére a lakófelület nem túl nagy, de a nagyterem így is meghaladja a 40 négyzetmétert. A három homlokzaton egyenletesen elosztott 20 oszlopon és a verenda színes ablakain kívül a kastélynak mára már nem maradt figyelemre méltó dísze. A kapuoszlopokat díszítő urnák az elmúlt néhány évben tűntek el. 

Az államosítás után az épületet a mezőgazdasági minisztérium használta fajnemesítő kísérleti állomásként, ezért viszonylag jó állapotban van, nem így a rendkívül leromlott állapotban levő melléképületek, amelyeknek a tetőzete is beszakadt. Az épületet és a dendrológiai parkot senki sem igényelte vissza.