Az Adorján udvarház méltóságteljes, egyszerű és egyedi a maga nemében, amelyet Adorján Imre és felesége Miklós Anna 1797-ben épített. Jelen formájában az egykor paticcsal tapasztott boronafalú ház egy 1797-es felirattal datált lakóépület faanyagának felhasználásával épült 1839-ben. A ház különlegessége, hogy a területen szokatlan módon, alatta pince található, amelybe a tornác alól egy egyenes, a hátsó szobából pedig csigalépcsőn lehet lejutni.

Rétyen két Antos-kúria is található, közülük a nagyobb a régebbi és a látványosabb. Az épület külső hossza 30 méter, szélessége 10 méter. A két déli szoba és az északi épületrész alatt síkmennyezetű pince van. Az épületet többször átépítették az idők során, a portikusz azonban megmaradt eredeti formájában, mai alakját valószínűleg 1828-ban nyerte el.

Az első ebesfalvi (a település régi neve) kastélyt Apafi Gergely építtette a XVI. század derekán, miután megszerezte a Bethlenek itteni birtokrészeit is. A század végétől már egyértelműen Ebesfalva az anyagilag egyre gyarapodó Apafiak birtokközpontja. A kastély virágkorát az erdélyi fejedelmi székig emelkedett Apafi Mihály idején élte.

A máramarosi sóbányák közül a rónaszékit művelik a legrégibb idők óta. A XV. században az itteni sóaknák Erdély egyik legnevezetesebb családjának, az Apafiaknak a birtokában voltak, akik azért, hogy külső támadások esetén az ott dolgozóknak védelmet kapjanak, ide egy kastélyt építettettek.

A régi udvarház valamikor a XVI. század végén - XVII. század elején épült, vélhetően Apafi Miklós, vagy fia, Apafi György fejedelmi tanácsos megrendelésére.

A ma álló téglalap alaprajzú, földszintes, kontyolt nyereg tetős, cseréppel fedett kastélyt a korábban itt álló, Gyulaffy-féle kastély átépítésével hozták létre az Aporok a XIX. század elején. A közelmúltban visszakerült az Apor-örökösök tulajdonába, akik felújítását és az idegenforgalom szolgálatába állítását tervezik.

A kúria Apor Lázár építkezései révén kb. 1629-re alakult ki Altorján a régi udvarház helyére, amely 1600-ban lakhatatlanná vált „Mihály vajda bevonulásakor”. A három alápincézett szobából, konyhából, kamrából álló udvarház a XVII. század végéig megőrizte alakját.

A kúria egészen a ’90-es évek elejéig a Forró család tulajdonában állt, ekkor vásárolta meg tőlük a holland Sieste van der Laan. Az új tulajdonos az épület kutatásával Tüdős S. Kingát bízta meg, illetve felújítását is tervbe vette. A kutatás során az ebédlő bejárata feletti, töredékes szöveg stilisztikai elemzéséből lett megállapítva, hogy a XVIII. században épült.

Balázsfalva főterén áll az egykori Bagdi-kastély, mely egy kisebb XX. századi megszakítással 1738 óta görög-katolikus érseki palotaként funkcionál. Az épületet eredendően Bagdi György építtette 1534-35-ben háromemeletes T alaprajzú lakótoronyként.

A lakóház a falu központjában áll, falazott kőkerítéssel körülvéve, mára egy másik lakóépületet ragasztottak hozzá. A sajátos ízlésű vakolatornamentikájától egyedi épület falai fokozottan nedvesednek, ami veszélyt jelent a viszonylag jó állapotára.

A kászonimpéri kastély 1833-ban épült a család legjelentősebb tagja, Balási (III.) József (1778-1855) királyi ítélőtáblai bíró megrendelésére. A tulajdonos a helyi közösségben nagy megbecsülésnek örvendő családból származott, ősei sok generációra visszamenőleg Kászonszék elöljárói voltak.

A 19. század második felében épült kúriában működtek rendszerváltás előtt a téesz irodái, azóta pedig az általános iskola kapott helyet falai között. Az épület kéttraktusos, a régi szobák, a mai tantermek az előcsarnokból nyílnak. 

A Bálintitt család nagyernyei kastélya valószínűleg a XVIII. században épült, késő barokk stílusban. A kastélyt a rendszerváltás után visszaszolgáltatták a családnak, ahol már csak az óvoda működik. Az épület állapota elfogadható, a park azonban már csak kevésbé emlékeztet az egykori díszes kastélykertre.

Bár a Bánffy-család jóval régebben rendelkezett birtokkal Enyedszentkirályon, a mai kastély építése a XIX. század utolsó évtizedére tehető. A tervező Pákei Lajos, neves kolozsvári építész volt, a megrendelő pedig valószínűleg br. Bánffy Jenő (1845-1903).

A mai kastély elődje az 1700-as évek derekán épülhetett, de ezt teljesen átalakította br. Bánffy (VI.) Ferenc 1812-ben. A kastélyban 1949 után sokáig iskola működött, a család hosszú pereskedés után 2004-ben visszakapta az épületet.   

A kastélyt Bánffy Dénes kezdte el építtetni 1650-ben a dobokai vár köveiből. Fia, Bánffy György, Erdély gubernátora az 1690-es években folytatta az építkezést. Az építési és helyreállítási munkálatokat a 18. század elején folytatták, amikor a kastélyt reneszánsz stílusban bővítették, majd 1748-50 között Bánffy Dénes kolozsi főispán barokk kastéllyá építtette át.