BETHLEN-KASTÉLY

Bethlen 1305-ben jelenik meg először az írott forrásokban, Bethlem formában. A bethleni birtokot a 15. század elejéig a Becse-Gergely nemzetség, illetve az ebből leszármazó Apafi és Bethlen család közösen bírta. Az 1410-es évekre a birtokosok többsége már a Bethlen családból származott, akik itt alakították ki birtokközpontjukat és innen írták előnevüket is. 1438-ban Bethlen (III.) János fiai, Gergely, Miklós és Antal engedélyt kaptak arra, hogy kő- vagy favárat építsenek. A vár valószínűleg csak a 16. század második negyedében, Bethlen (I.) Farkas idején épült meg, ugyanis első írásos említése 1543-ból származik.

1552-ben a bethleni birtok fele, házasság révén a Patócsi család kezébe került. A Patócsi család az 1575-ös kerelőszentpáli csata után veszítette el a birtokot, miután Patócsi János és Patócsi György Bekes Gáspárhoz pártoltak és Báthory István fejedelem ellen harcoltak. A fejedelem a bethleni birtokot Báthory Kristófnak adományozta. A bethleni birtok másik fele is kikerült a Bethlen család tulajdonából, ugyanis Bethlen (VII.) János anyagi nehézségei miatt 1572 körül elzálogosította. A várat és a hozzá tartozó uradalmat 1604-ben Rudolf király erdélyi biztosai Mindszenti Benedeknek zálogosították el. 1616-tól, négy évtizeden át, a Hallerek birtokolták, 1659-től pedig Béldi Pál, a fejedelmi lovasság parancsnoka bírta zálogjogon. A vár piacterén a 17. század második felében egy tragikus esemény is történt: itt fejezték le 1674. december 17-én a hűtlenséggel vádolt Bánffy Dénes dobokai főispánt, Kolozsvár főkapitányát.

Béldi Pál 1678-ban veszítette el a bethleni birtokot, amit I. Apafi Mihály fejedelem a Bethlen fivéreknek, (VI.) Gergelynek, (III.) Farkasnak és (II.) Eleknek adományozott. Ez alkalommal az uradalomról egy leltár is készült, melyből a vár egykori képe is kirajzolódik. A négy sarokbástyával ellátott erődítményt mély árok vette körül, melyet a Szamos vize táplált. A paloták és cselédségi épületek a falak mentén sorakoztak. Az ősi családi birtokot visszaszerző fivérek a Bethlenek Elek-főágának tagjai.  Mindhárman az 1651-ben bárói rangra emelt Bethlen Ferenc főudvarmester második, Kemény Katalinnal kötött házasságából születtek.

A 17. század végén elrendelték a vár megerősítését, falai közé pedig a császári katonaságot telepítették. A vár kuruc szabadságharc alatt többször is gazdát cserélt, 1705-ben rövid ideig Rákóczi Ferenc is tartózkodott a falai között. A szatmári békét követően a császári hatóságok elrendelték a vár lebontását. Köveit a Bethlen család későbbi építkezéseihez használták fel.

A 18. század második felében, amikor a bethleni uradalom gr. Bethlen (II.) Lajos kezén volt, az egykori vár köveiből egy emeletes, manzárdtetős barokk kastély épült. A kastély ura volt egykor gr. Bethlen (X.) Ferenc belső-szolnoki fősipán is, aki nagyrészt nyilvános könyvtára, régiség- és természetrajzi gyűjteménye révén vált híressé. A birtokon nagy kiterjedésű szederfa-telepet létesített, melyen kiváló selyemhernyó-tenyészetet működtetett.

A kastély egykori tulajdonosai közül gr. Bethlen (III.) András a leghíresebb, az ő emlékét őrzi a kastély jelenlegi megnevezése is. Gr. Bethlen András a 19. század végének tekintélyes politikusaként ismert. Kolozsváron született, majd Budapesten jogi, Brüsszelben és Lipcsében pedig közgazdasági tanulmányokat folytatott. Fiatalon lépett politikai pályára, 26 évesen már országgyűlési képviselő volt. 1883-tól Brassó és Szeben vármegye főispánja, egyben a szászok grófja is. 1890 és 1894 között földművelésügyi miniszter volt, az ő érdeme a Növénykísérleti Intézet megalapítása. 1880-ban kötött házasságot Mocsonyi Líviával. Három gyermekükből két lány érte meg a felnőttkort, Ilona és Margit. Az írónővé lett Margit gr. Bethlen István miniszterelnök felesége volt.

A kastélyt 1944-ben orosz és román csapatok dúlták fel. Értékes könyvtárát az udvarra szórták és felgyújtották. A helyiek elbeszélése szerint a könyvtár olyan sok könyvet tartalmazott, hogy a rakás három napon keresztül égett.

A kastélyban napjainkban a helyi mezőgazdasági iskola működik. Az épület romladozó állapotban van. Európai uniós forrásokból részben – főként a belső termeit – felújították, így továbbra is az iskola működhet benne. Környezetében további új épületek állnak, melyeket szintén az oktatási intézmény használ.

A kastélyt a Bethlen család örököseinek hozzátartozói igényelték vissza. A kérvényt későn nyújtották be, így végül nem kapták vissza az épületet. A kastély jelenleg a román állam tulajdonát képezi.

A bethleni Bethlen András-féle kastély késő barokk stílusú épület, mely a boltíves kapuépületen látható címeres kőtábla tanúsága szerint 1768-ban épült. A megcsonkított kőlapon ma már csak az építés éve ismerhető fel. A kastély feltehetőleg Leder József kolozsvári építőmester munkája, aki az 1770–1780-as években a kolozsvári Bánffy-palotán és a Teleki-palotán is dolgozott.

Az emeletes kastély L alaprajzzal rendelkezik. A kastély főhomlokzata déli irányba néz, középpontjában egy három tengelyt elfoglaló, oszlopokon nyugvó emeleti erkély látható. Az erkély alatt nyílik az épület főbejárata, melyhez kőlépcső vezet. A lépcső előtt kocsifeljáró kapott helyet. Az emeleti ablakokat füleskeret és hangsúlyos, íves szemöldökpárkány emeli ki. A fölszinti ablakok fölött félköríves vakolatdísz figyelhető meg. A kastély homlokzatait egyébként egyenes záródású ablakok törik át. Az emeleti ablakokat minden homlokzaton íves lezárású szemöldökpárkány hangsúlyozza.

A kastély keleti homlokzatán egy kiurgó, árkádos tornác kapott helyet, mely fölött egykor erkély nyílt. Ennek mára csupán romjai maradtak. A kastély észak fele nyúló, rövidebb szárnyán egy konzolokon nyugvó, hullámvonalas kis erkély nyílik. Az erkély korlátja igényes kovácsoltvas munka, középpontjában Bethlen András monogramja látható.

Siemers Edmundné Wass Ilona érzékletes képet nyújt a bethleni birtokról, így emlékezett az itt töltött időkre: „A szép, tágas Bethlen-kastély az akkori időkhöz viszonyítva modernül és kényelmesen volt berendezve. Több fürdőszobája is volt, hideg és meleg folyóvízzel. Elektromos árammal világítottak. A tágas szobákat tisztán és jó karban tartották, bennük ízléses és kényelmes bútorok álltak. Nagyvonalúan megtervezett park vette körül a kastélyt, a széles, ápolt pázsitot gyönyörű fák szegélyezték, melyek azért bepillantást engedtek a kert mélyébe. A park vonzerejét az udvart átszelő Szamos jelentette. Hatalmasakat úsztunk, nagy fürdőzéseket csaptunk Bethlenben.” A kastélyt övező egykori hatalmas parkból mára semmi sem maradt, a területet szinte teljesen beépítették.

Bethlen a Bethlen család ősi fészke, ahol több nemesi rezidencia is őrzi a család emlékét. A településen több Bethlen-kastélyt tartanak számon, melyek a köztudatban a 20. század eleji birtokos családtag neve szerint ismeretesek. Ezek közül a legkorábbi a Bethlen Pál-féle kastély, melynek előzménye a 17–18. századig vezethető vissza. Ezt követően épült meg a Bethlen András-féle kastély, majd pedig a Bethlen Béla-féle udvarház. Ezeket az épületeket jelentősen átalakították az évek során, így többnyire elveszítették hajdani pompájukat.

A Bethlen Pál-féle kastély jelenlegi formájában a 19–20. század fordulóján épült, gr. Bethlen (VII.) Pál, Beszterce-Naszód és Szolnok-Doboka vármegyei főispán megrendelésére. Alapjai 17–18. századból származnak. Később többször is átalakították az épületet, egykori kinézetéről archív felvételek és képeslapok tanúskodnak. Az épületben sokáig Bethlen város polgármesteri hivatala működött, jelenleg üresen áll.

A Bethlen Béla-féle kastélyt gr. Bethlen (III.) Béla építtette és 1928-ra készült el. Méreteit tekintve szerény épületről van szó, inkább udvarházként tekinthető. Bethlen Bélát a 20. századi erdélyi magyarság egyik jelentős személyiségeként tartják számon. 1940-től a Magyarországhoz visszacsatolt Beszterce-Naszód és Szolnok-Doboka vármegyék főispánja, 1944-ben Észak-Erdély polgári kormánybiztosa volt.  1946-ban a román hatóságok vád alá helyezték és háborús bűnösként öt évnyi fogságra ítélték. 1952-ben szabadult. Időközben birtokait államosították, bethleni udvarháza az Egészségügyi Minisztérium használatába került és elmebetegeket költöztettek falai közé. Az épületet időközben felújították, de teljesen megfosztották díszítőelemeitől. Jelenleg is kórházként működik, az állam tulajdona.

Bicsok Zoltán – Orbán Zsolt: „Isten segedelmével udvaromat megépítettem…” Történelmi családok kastélyai Erdélyben. Gutenberg Kiadó, Csíkszereda, 2012.