BETHLEN PÁL KASTÉLY

Bethlen 1305-ben jelenik meg először az írott forrásokban, Bethlem formában. A bethleni birtokot a 15. század elejéig a Becse-Gergely nemzetség, illetve az ebből leszármazó Apafi és Bethlen család közösen bírta. Az 1410-es évekre a birtokosok többsége már a Bethlen családból származott, akik itt alakították ki birtokközpontjukat és innen írták előnevüket is. 1438-ban Bethlen (III.) János fiai, Gergely, Miklós és Antal engedélyt kaptak arra, hogy kő- vagy favárat építsenek. A vár valószínűleg csak a 16. század második negyedében, Bethlen (I.) Farkas idején épült meg, ugyanis első írásos említése 1543-ból származik.

1552-ben a bethleni birtok fele, házasság révén a Patócsi család kezébe került. A Patócsi család az 1575-ös kerelőszentpáli csata után veszítette el a birtokot, miután Patócsi János és Patócsi György Bekes Gáspárhoz pártoltak és Báthory István fejedelem ellen harcoltak. A fejedelem a bethleni birtokot Báthory Kristófnak adományozta. A bethleni birtok másik fele is kikerült a Bethlen család tulajdonából, ugyanis Bethlen (VII.) János anyagi nehézségei miatt 1572 körül elzálogosította. A várat és a hozzá tartozó uradalmat 1604-ben Rudolf király erdélyi biztosai Mindszenti Benedeknek zálogosították el. 1616-tól, négy évtizeden át, a Hallerek birtokolták, 1659-től pedig Béldi Pál, a fejedelmi lovasság parancsnoka bírta zálogjogon. A vár piacterén a 17. század második felében egy tragikus esemény is történt: itt fejezték le 1674. december 17-én a hűtlenséggel vádolt Bánffy Dénes dobokai főispánt, Kolozsvár főkapitányát.

Béldi Pál 1678-ban veszítette el a bethleni birtokot, amit I. Apafi Mihály fejedelem a Bethlen fivéreknek, (VI.) Gergelynek, (III.) Farkasnak és (II.) Eleknek adományozott. Ez alkalommal az uradalomról egy leltár is készült, melyből a vár egykori képe is kirajzolódik. A négy sarokbástyával ellátott erődítményt mély árok vette körül, melyet a Szamos vize táplált. A paloták és cselédségi épületek a falak mentén sorakoztak. Az ősi családi birtokot visszaszerző fivérek a Bethlenek Elek-főágának tagjai.  Mindhárman az 1651-ben bárói rangra emelt Bethlen Ferenc főudvarmester második, Kemény Katalinnal kötött házasságából születtek.

A 17. század végén elrendelték a vár megerősítését, falai közé pedig a császári katonaságot telepítették. A vár kuruc szabadságharc alatt többször is gazdát cserélt, 1705-ben rövid ideig Rákóczi Ferenc is tartózkodott a falai között. A szatmári békét követően a császári hatóságok elrendelték a vár lebontását. Köveit a Bethlen család későbbi építkezéseihez használták fel. A vár kapuja egyes források szerint a Bethlen Pál-féle kastély udvarával szemben helyezkedett el.

A Bethlen Pál-féle kastély építéstörténetéről kevés adat áll rendelkezésünkre. Annyi bizonyos, hogy a 19–20. század fordulóján Bethlen (II.) Elek fejedelmi tanácsúr leszármazottja, gr. Bethlen (VII.) Pál látványos építkezésbe kezdett a birtokon. A főúr valószínűleg egy 17–18. századi barokk épületet alakított át, ami az 1769 és 1773 között készült, első katonai felmérés térképén is feltűnik. A térképen emellett a templom közelében álló Bethlen András-féle barokk kastély is azonosítható, melyet a 18. század közepén építettek.

A kastély építtetője, gr. Bethlen (VII.)  Pál id. gr. Bethlen Pál és gr. Bethlen Mária fia. Középiskolai tanulmányait Budapesten, egyetemi tanulmányait pedig Zürichben végezte. A diploma megszerzése után hosszabb külföldi utat tett, majd öt évig katonáskodott. Az 1870-es évek végén tért vissza bethleni birtokára. 1892 és 1905 között Beszterce-Naszód vármegye főispánja volt, később elnyerte Szolnok-Doboka vármegye főispáni tisztségét is. Bethlen Pál kétszer nősült. Első felesége, gr. Rhédey Gabriella fiatalon, mindössze négy év házasság után hunyt el. Tőle született a tragikus sorsú Ida lánya, aki 15 évesen, a bethleni malom közelében fulladt vízbe. Síremléke a bethleni Bethlen-sírkert legszebb alkotása. 1885-ben kötött házasságot második feleségével, Tisza Jolánnal. Tisza Jolán testvére, Ilona ugyanekkor ment hozzá Tisza Istvánhoz, a későbbi miniszterelnökhöz. A kettős esküvőre Kolozsváron, a Farkas utcai református templomban került sor. Bethlen Pálnak és Tisza Jolánnak két fia, Károly és László, illetve két lánya, Jolán és Etelka született. A gyermekek közül csupán László érte meg a felnőttkort. Jolán és Etelka betegségben hunytak el, az idősebb fiú, Károly pedig az első világháborúban esett el.

A kastély a 20. század első évtizedeiben még Bethlen Pál birtokában volt, majd 1935-ben bekövetkezett halála után egyetlen életben maradt fia, gr. Bethlen (IX.) László örökölte. Bethlen László közgazdászként a két világháború közötti erdélyi szövetkezeti mozgalom meghatározó egyénisége volt. A második bécsi döntést követően kapcsolódott bele a politikai életbe, 1940 és 1944 között az Erdélyi Pártot képviselte a budapesti parlamentben.

A kastélyban az 1990-es években kulturális központ és a városi könyvtár működött. 2001 és 2015 között Bethlen város polgármesteri hivatalának adott otthont. Jelenleg üresen áll.

A kastélyt a kommunizmus idején, az 1980-as években jelentősen átalakították. Az egykori dísztermét szinte kétszeresére bővítették, létrehozva benne egy hatalmas előadótermet. A homlokzatot teljesen leegyszerűsítették, minden díszítőelemétől megfosztották. Ekkor tűnt el oromzatot díszítő családi címer is. Bethlen Pál építkezéseire és a kastély egykori megjelenésére már csupán a két saroktorony és a hátsó homlokzat emeleti zárt erkélye emlékeztet. A kastély melléképületeiben egy ideig lengyár működött, majd ezeket lebontották. Egy melléképület maradt meg, amit múzeummá alakítottak.

A kastély és a birtok államosítás előtti utolsó tulajdonosa gr. Bethlen László volt. 1945 után feleségével, gr. Teleki Margittal és gyermekeivel nyugatra emigrált, leszármazottai ma Franciaországban, Németországban, Ausztriában és Svájcban élnek. Bethlen László egyik lánya, Jolán Baksay László Tamás felesége lett. A bethleni kastélyt Jolán és egyik fia igényelték vissza a 2000-es évek elején. Az állammal folytatott pereskedés, majd az átadási folyamat sokáig elhúzódott, de a család végül visszakapta a kastélyt és a hozzá tartozó birtokot. A visszaigénylést követően a leszármazottak, Bethlen Jolán és Baksay László Tamás két fia nem tudott megegyezni az örökséget illetően, így a kastély sokáig gondozatlanul, üresen állt. A kastélyt visszaszerző családtagok időközben elhunytak, az örökösök pedig sorsára hagyták az épületet.

A kastély építési körülményei máig tisztázatlanok, de minden bizonnyal Bethlen Pál egy korábbi, 17–18. századi kastélyt építtetett át a 20. század elején. A historizáló stílusban készült új kastélyt kőfal vette körül, a nyugati falakon kívül pedig a régi vár romjai terültek el. Sisa József művészettörténész szerint Bethlen Pál az új kastély tervezésével a morvaországi származású Kallina Mór építészt bízta meg, aki a historizáló irányzat képviselőjeként leginkább neoreneszánsz és neobarokk épületeket tervezett a Monarchia-szerte.

A kastély szabálytalan alaprajzzal rendelkezik, ami a későbbi átépítéseknek köszönhető. Magja egy nyújtott téglalap alaprajzú épületrész, melyhez különböző méretű és formájú épületrészek csatlakoznak. Északi oldalához és délkeleti sarkához egy-egy hatszögű torony ízesül. A kastély emeletes, csupán az északi torony és a mellette húzódó épületszárny földszintes.

A kastély főhomlokzata nyugatra néz. Az 1980-as évek átalakításai miatt napjainkban egyszerű, silány képet nyújt. Egykori, 1900 körüli formájára csupán archív felvételek és képeslapok emlékeztetnek. Ezek alapján a kastély főhomlokzatát egy háromtengelyes középrizalit uralta és kétoldalt hatszögű tornyok zárták le. A központi rizalitot barokkos, csigavonalas oromzat koronázta, melynek fő dísze a gyámkősoros párkány fölött elhelyezett nagyméretű Bethlen-címer volt. Az oromzat két oldalán, a koronázópárkány felett, domborműves attika húzódott. A rizalit előtt egy vaskorlátos terasz helyezkedett el, melyre kőlépcső vezetett. Itt nyílt az épület főbejárata. A bejárat két oldalán egy-egy magas, háromkaréjos díszítésű ikerablak kapott helyet. A rizaliton végigfutó gyámkősoros motívum a hatszögű torony koronázópárkánya alatt is megjelent.

A főhomlokzatot valamikor a két világháború között is átalakították. Az egész épülere emeletet húztak, a homlokzatokat pedig leegyszerűsítették. A középrizalit oromzatába egy hármas ablakot helyeztek, alatta pedig egy kis táblába foglalt Bethlen-címer került. Az oromzat csigavonalas lezárását eltüntették, helyére egyszerűbb, hullámvonalas lezárás került. A hangsúlyos, gyámkősoros párkányt, a domborműves attika szintet, illetve a pilasztereket lebontották. Bizonyos ablakokat részben, másokat teljesen befalaztak. A homlokzatokra egyenes záródású ablakokat helyeztek.

A kastély egykori berendezése nem ismert. Csupán egyetlen, nagy méretű, zöld mázas kandalló maradt meg az emeleten, melyet gazdag késő reneszánsz motívumok – fogazatos párkány, tojássoros fríz, illetve gyümölcs- és virágfüzérek – díszítenek. Szép állapotban van továbbá a főlépcsőház faburkolata, ami a 20. század elején készülhetett.

A kastély mögött egykor szép park és gyümölcsös kert húzódott. A park fáit az 1960-as években kivágták, a gondosan ápolt virágház és a szépen működő ménes helyén ma már lakótelep húzódik.

Bethlen a Bethlen család ősi fészke, ahol több nemesi rezidencia is őrzi a család emlékét. A településen több Bethlen-kastélyt tartanak számon, melyek a köztudatban a 20. század eleji birtokos családtag neve szerint ismeretesek. Ezek közül a legkorábbi a Bethlen Pál-féle kastély, melynek előzménye a 17–18. századig vezethető vissza. Ezt követően épült meg a Bethlen András-féle kastély, majd pedig a Bethlen Béla-féle udvarház. Ezeket az épületeket jelentősen átalakították az évek során, így többnyire elveszítették hajdani pompájukat.

A várostól keletre, egy domboldalon található a Bethlen család sírkertje, erősen elhanyagolt állapotban. Itt található Bethlen Pál és Rhédey Gabriella lányának, Idának a megrongált sírköve is, ami egy imádkozó lányt ábrázol.

1. Bicsok Zoltán – Orbán Zsolt: „Isten segedelmével udvaromat megépítettem…” Történelmi családok kastélyai Erdélyben. Gutenberg Kiadó, Csíkszereda, 2012.
2. Bordás Beáta: Erdélyi kastélyépítészet a historizmus korában. 1840–1914. Polis Kiadó, Kolozsvár, 2016.
3. Sisa József: Kastélyépítészet és kastélykultúra Magyarországon. A historizmus kora. Vince Kiadó, Budapest, 2007.