A Bánffyak már a középkor óta rendelkeztek kúriával a faluban: ezt a XVI. század óta említi több írott forrás, de a téglalap alaprajzú épület látszik az I. katonai felmérés térképén is. E kúria későbbi sorsa ismeretlen, írott forrás nem maradt fenn ezen időszakáról. Ugyancsak nélkülözi a forrásokat a jelenleg álló kastély létrejötte is. Művészettörténészek a XIX. század második felére teszik felépültét. Építtetőjének személyeként leginkább Bánffy Dániel (1812–1888), dobokai főispán jöhet szóba. Dániel sírja a kastélytól délnyugatra lévő park mögötti erdőben ma is megtalálható. (Bánffy Dániel fia, Dezső (1843–1911) 1895–1899 között Magyarország miniszterelnöke volt.)

A kastélyt 1945 után államosították, iskola, orvosi rendelő működött benne, majd 1957-től krónikus pszichés betegek kórházaként hasznosították a funkciója miatt teljesen zárt épületet. Az északon a Borsa-patakra támaszkodó, elnyújtott trapéz alakú telken felépült, eklektikus stílusú kastély téglalap alaprajzú, egy emeletes, kontyolt nyeregtetős épület. Kertre néző főhomlokzatából rizalitszerűen ugrik előre az oszlopos, emeleti erkély. A ház déli sarkán kilátó tornyot emeltek. Az épület művészettörténeti értékei közé tartoznak a lépcsőház kovácsolt vas elemei és az eredeti bútorzat néhány megmaradt darabja is. A kastélytól délnyugatra nagy kiterjedésű park található, sétányokkal. Első része a füves parter. Emögött egy lejtős, eredetileg ligetes facsoportokkal beültetett terület található, melyet 1948 után alaposan feldúltak és elrondítottak a meggondolatlan fakivágásokkal és nem ide illő épületek emelésével. A főépülettől északkeletre két földszintes, nyújtott téglalap alaprajzú melléképület áll. Ezekben a kastéllyal egy időben elkészült házakban a cselédség lakóhelyiségei, valamint konyha, mosoda és egyéb gazdasági funkciók kaptak helyet.

Tulajdonviszony: Néhány éve a kastélyt visszaszolgáltatták a Bánffy-családnak.