BÁNFFY-KASTÉLY

Szilágynagyfalu Szilágy megye egyik legnagyobb települése, története a hagyomány szerint egészen az Árpád-korig vezethető vissza. Első írásos említése 1213-ból származik, ekkor Villa Nog formában említik a források. Szilágysomlyó 1259-es határleírásában a szomszédos Szilágynagyfalut Noghfawként említik. Az 1876-os új közigazgatási átszervezés óta Szilágynagyfalu.

Kezdetben királyi birtok volt, 1249-ben IV. Béla a Geregye nembeli Pál országbírónak adta érdemeiért. A középkor folyamán a megyeszékhely szerepét is többször betöltötte, Kraszna vármegye gyakran tartotta itt gyűléseit. A birtok jelentős része ekkoriban Danch mester, Kraszna vármegye főispánjának kezében volt, Valkó várával és Szilágyzovánnyal együtt. A forrásokban Valkó várának tartozékaként szerepel.

A 15. század elején, eddig tisztázatlan körülmények között került a Tomaj nemzetségből származó Losonczi Bánffy család tulajdonába. A család uradalmi központot alakított ki Szilágynagyfaluban, ahol már 1414-ben udvarházat építettek. Az akkori, Bánffy Péter által építtetett kúriáról annyit lehet tudni, hogy erődített volt, sarkait négyszögletes bástyák védték, a védőfalak körül pedig vizesárok húzódott. A falakon belül a lakóudvar volt, ahol az öt szobából álló lakóház is állt. A lakóház alatt bolthajtásos pince húzódott. Ettől külön, az udvaron kapott helyet a cselédek háza, a konyha és a sütőház.

A Bánffy család a 15. századtól kezdődően, közel 500 éven keresztül  a falu patrónusa és fenntartója volt, jelentős szerepet töltött be a térség gazdasági és művelődési életében. Szilágynagyfalu a 15. század második felére Kémer mellett Kraszna vármegye legfontosabb mezővárosa lett, országos hírű állatvásárokkal.

A Bánffy család nevéhez fűződik a pálos kolostor megalapítása 1414 körül. Ugyanebben az évben a kolostornak szántóföldeket, szőlőket és erdőket adományoztak. Jelentős anyagi hozzájárulásuk lehetett a templom építésében is. 1450 és 1480 között épült fel a falu központjában az impozáns késő gótikus templom. A szentély boltozatának zárókövén a Bánffy család griffmadaras címere látható. A templom ablakait egykor színes ólomüvegek díszítették, melyeket 1912-ben a budapesti Róth Miksa, császári és királyi udvari üvegfestő restaurált. Az ablaküvegek a 20. század folyamán elpusztultak, mára csak az ablakok csúcsában lévő rozetták őrzik Róth Miksa keze nyomát.

Nem ismert pontosan, hogy hogyan került a a szilágynagyfalui birtok a 18. század második felében br. Bánffy György és felesége, Wesselényi Zsuzsanna tulajdonába. Feltételezhető, hogy ők építették a régi udvarház helyére az emeletes barokk kastélyt, 1764-es házasságkötésüket követően. Ezt a kastély kapujára helyezett késő barokk kő urna tanúsítja, melyet a Bánffy és Wesselényi család címerállatai díszítenek.

1859-ben tűzvész rongálta meg az épületet, de a károkat hamar kijavították.

1925-ben teljesen átépítették a kastélyt, ekkor építették a bejárat elé a ma is látható oszlopos teraszt.

A Bánffy család sokáig nyári rezidenciaként használta a kastélyt. Először br. Bánffy Albert és családja telepedett le Szilágynagyfaluban. A család 1937-ig élt a faluban. Ebben az évben azonban Bánffy Albert eladta a kastélyt a Szilágynagyfalui Református Egyházközségnek, a család pedig elhagyta a települést. A kastélyt akkoriban művelődési házként használták, de mozi is működött benne, így a falu ifjúságának kedvelt látogatási helye volt.

Az államosítást követően a kastély több funkciót is ellátott, volt orvosi rendelő, szülészet, fogászat, végül pedig szellemi fogyatékos gyermekek intézete. Az intézet az 1980-as évektől 2002-ig működött az épületben. Az új funkciónak eleget téve, a kastély impozáns termeit felszabdalták, kisebb szobákat hoztak létre benne.

A rendszerváltás után a református egyház visszaigényelte a kastélyt és a hozzá tartozó birtokot, amit 2008-ban meg is kapott. A kastélyt erősen romos állapotban szolgáltatták vissza az egyháznak, és hosszú ideig nem is sikerült anyagi forrást találni a felújításhoz. A visszaszolgáltatást követően a tetőzetet helyreállították, ennek ellenére az épület állapota fokozatosan romlott.

A kastélyt 2023 és 2026 között restaurálták, Európai Uniós forrásokból, az országos helyreállítási terv (PNRR) keretén belül, magyar állami támogatással kiegészítve. A felújítás során eredeti állapotukban állították vissza a kastély termeit, az utólag épített válaszfalakat lebontották. Az épület délkeleti sarkához csatlakozó, 25 méter magas kéményt is el kellett bontani.

A helyreállított kastély ünnepélyes megnyitójára 2026. szeptember 6-án került sor. A kastély azóta egyházi, kulturális és turisztikai központként működik. A kastélyban több kiállítás várja a látogatókat. A pincében borászati múzeum kapott helyet. A földszinten a Bánffy család történetét, fontos személyiségeit és a kastély egykori lakóit bemutató tárlat, illetve a restaurálást dokumentáló fotókiállítás kapott helyet. Az emeleti nagy díszterem istentiszteleteknek, konferenciáknak és különböző képzéseknek biztosít helyszínt.

A Bánffy-kastély Szilágynagyfalu központjában áll. A jelenlegi épület helyén egy erődített udvarház állt, amit a 18. század végén vagy a 19. század elején, Bánffy Albert megrendelésére, barokk stílusban teljesen átépítettek. A kastély végső alakját 1925-ben nyerte el, miután oszlopos terasz épült a bejárat elé.

Az emeletes kastély téglalap alaprajzzal rendelkezik, sarkai lekerekítettek. Főhomlokzata északnyugatra néz. A főhomlokzatot egy lekerekített sarkú, enyhén kiugró középrizalit hangsúlyozza. Itt nyílik az épület főbejárata, mely előtt egy oszlopos terasz húzódik. A teraszra kétoldalt kőlépcső vezet fel. Az oszlopok egy emeleti teraszt tartanak, mely a földszintihez hasonlóan képzett. A homlokzaton egyszerű, téglalap alakú, füleskerettel díszített ablakok sorakoznak, az emeleten pilaszterek tagolják őket. A földszinti ablakok szemöldök- és köténydíszeként leszelt sarkú, téglalap alakú vakolatdísz jelenik meg. Ez a motívum az emeleti ablakok alatt is megjelenik. Az emeleti ablakokat hangsúlyos koronázópárkány emeli ki.

Az ablakok díszítése minden homlokzaton ezt a mintát követi. A hátsó homlokzat két szélét egy-egy erőteljesen kiugró épületrész keretezi. Középen a pince lejárata és egy nyitott lépcsőház kapott helyet. Az emeleten háromtengelyes terasz húzódik.

A kastély belső termei többnyire megőrizték az eredeti állapotokat. A bejárat után boltíves folyosó vezet a lépcsőhöz. A boltívek zömök pilléreken nyugszanak. Az emeleten egykor a hálószobák, az ebédlő, a zongoraszoba és egy több mint 2000 kötetet számláló könyvtár kapott helyet. Az impozáns könyvtárban ritka példányokat is őriztek.

A kastély jelenlegi, barokk főkapujának helyén egy korábbi, késő reneszánsz kapu állhatott, melynek maradványaira a restaurálás során bukkantak. A várudvart a 18. század végén, valószínűleg a kastély építésével párhuzamosan, angolkertté alakították. A kertbe értékes kelet-ázsiai fafajokat is ültettek.

Szilágynagyfaluból származik Arany János magyar költő ükapja, Arany Ferenc. Ezt bizonyítja az 1634-ben keltezett fejedelmi levél, melyben I. Rákóczi György nemesi rangot és címert adományoz nagyfalui Arany Ferencnek és Jánosnak. Nemesi címüket Mária Terézia uralkodása idején, 1745-ben elvesztették és később sem sikerült visszaszerezniük. Az Arany család valószínűleg az 1660-as török-tatár pusztítások elől menekült Nagyszalontára, ahol később Arany János is született. Szilágynagyfaluban élt Arany János híres elbeszélő költeményének főszereplője, Toldi Miklós is, aki a falu határában mutatta meg nyomórúddal a Budára vezető utat.

A szilágynagyfalui Bánffy-kastélyban töltötte gyermekkorát br. Bánffy Albert fia, Bánffy György politikus, zeneszerző és író. Korának népszerű operett szerzője volt, munkái közül a Gólyakirályt 1881-ben Kolozsváron, a Fekete hajót pedig 1883-ban a budapesti Népszínházban mutatták be. Vígjátékai közül a Kristóf tér 78-ik szám-ot a Nemzeti Színházban játszották először 1886-ban. Ismert nótái a Kék nefelejcs, Nem akar az ökörcsorda legelni, Van nekem egy szép szeretőm, Fáj a szívem, teher neki az élet. Dalszerzeményei Pálmay Ilka magyar színésznő tolmácsolásában terjedtek el. A legenda szerint leghíresebb dalát, a Kék nefelejcset a szilágynagyfalui kastély zongoratermében komponálta meg. Halálának 120. évfordulóján emléktáblát helyeztek a kastélyra.

1. Major Miklós: Bemutatjuk falvainkat. Szilágynagyfalu. In: Szilágyság. 4. évf. 29. sz. 1994. 5–6.