SZENTKERESZTY-KASTÉLY

„Különben Árkos igen festői képet mutat, festőiségére magaslaton fekvő ódon templom-kastélyán kívül nagy befolyással van báró Szentkereszty Zsigmond szép kastélya is, mely a falu előterében egy gyönyörű műkert közepén pompálkodik.” Így említi Orbán Balázs az árkosi kastélyt, a háromszéki historizáló építészet különleges emlékét.

Árkos 1332-ben jelenik meg először az írott forrásokban, Arkus formában. A falu első ismert birtokosa a Benkő család volt. Egy 1773-as összeírás szerint a családnak ekkor két udvarháza állt Árkoson, melyek közül az egyik „… a falunak alsó szélyiben dél felől való részén egy kőből csinált udvarház, hozzá tartozó épületekkel, csűrös, veteményes és gyümölcsös kertekkel együtt”, a másik pedig „… a falu derekán észak felől való résziben egy kőből épített udvarház” volt. Ezek közül minden bizonnyal a falu alsó felében álló udvarház lehetett a kastély előzménye.

Az árkosi birtok valamikor a 19. század első felében, ismeretlen körülmények között a Daniel család kezébe került. Vargyasi Daniel Elek királyi táblabíró fia, Gábor már Árkoson született 1824-ben. 1829-ben inventárium készült a Daniel Elek tulajdonában lévő birtokról. A leltár részletesen leírja a két udvarházat is. A kastély helyén álló épület a forrás szerint az előkelőbb háromszéki kúriák közé tartozott, zsindellyel fedett, két tornáccal ellátott, két pincével alápincézett, tíz szobából álló épület volt. Emellett malom, kert és gazdasági épületek is tartoztak hozzá.

A birtokot 1840-ben kőröspataki gr. Kálnoky György vásárolta meg, de nem sokkal később, 1844-ben elhunyt. Halála után birtokai özvegyére, gr. Haller Annára maradtak. Az özvegy 1847-ben újra férjhez ment, br. Szentketeszty Zsigmondhoz. Így került az árkosi birtok a 19. század közepén a Szentkereszty család tulajdonába.

A magyarországi Szentkereszt mezővárosból Szentkereszty András volt a család első tagja, aki Erdélyben telepedett meg. 1727-ben kapta meg Mikes Kelemen elkobzott zágoni birtokát, innen ered a bárói család előneve is. A 19. századra már több erdélyi településen is voltak birtokaik, többek között Vidrátszegen, Darlacon, Várhegyen, Kisbúnon és Katónán.

Br. Szentkereszty Zsigmond Bem tábornok őrnagyaként harcolt az 1848–49-es szabadságharcban, ezért két évig fogságban tartották Nagyszebenben. 1851 és 1853 között felesége vezette az árkosi udvartartást. A báróné elsősorban a kert kialakításával foglalkozott, de elkezdte az udvarház kibővítését is. Az udvarház teljes átépítésére Szentkereszty Zsigmond hazatérését követően, 1870-ben került sor. Az 1871-es inventárium leírja az udvarházat, emellett a birtokhoz tartozó kerteket, gazdasági épületeket és a parkban található építményeket is említi. Szentkereszty Zsigmond a birtok igazgatását 1873-ban fiára, Bélára bízta. Feleségével a kisbúni birtokra vonultak vissza, itt töltötték életük hátralévő részét.

Br. Szentkereszty (I.) Béla apjához hasonlóan katonaként kezdte pályafutását. Leszerlése után, 1870-ben költözött Árkosra, innen vett részt a politikai életben. Először különböző városok országgyűlési képviselője, majd az első világháború évei alatt Háromszék vármegye főispánja volt. 1896-tól császári és királyi kamarás. 1878-ban kötött házasságot a román hercegi családból származó Florescu Máriával, Ioan Emanoil Florescu román tábornok és volt román hadügyminiszter lányával. A román hercegi családdal való kapcsolata jelentősen segítette az első világháború utáni politikai tevékenységét. A politikában főként a magyarok ügyéért harcolt. A házaspár a 19. század végén jelentősen átalakította az udvarházat. Az építkezés több szakaszban zajlott, 1887-től 1897-ig. A kastélyt Fort Sándor műépítész tervezte, akit 1888-tól említenek a források.

Szentkereszty (I.) Béla 1925-ben bekövetkezett halála után a birtokot fia, ifj. Szentkereszty (II.) Béla örökölte. Szentkereszty (II.) Béla szintén a magyar kisebbség érdekében tevékenykedett a politikai életben. A Magyar Párt háromszéki tagozatának elnökeként támogatta a Székely Nemzeti Múzeum ügyét. Irodalmi munkássága is említésre méltó, alkotásai a Vasárnapi Újság és a Székely Nép hasábjain is megjelentek. A különc báróként ismert Szentkereszty Béla sosem nősült meg, egyedül élt az árkosi kastély vendégházában. 1944-ben öngyilkosságot követett el, mielőtt az orosz katonák megszállták volna a kastélyt.

Az árkosi kastélyt Szentkereszty Béla halála után államosították. Ezt követően több funkciója is volt: működött benne árvaház és gépészeti iskola, de a helyi termelőszövetkezet is használta. Kertjében egy ideig művésztáborokat szerveztek, melyekre a parkban található faszobrok emlékeztetnek. A kastély 1982-ben a Román Kommunista Párt tulajdona lett és Nicolae Ceaușescu államfő lakosztályaként tartották fenn. Ennek megfelelően az épületet jelentősen átalakították. A kastély teljesen új berendezést és díszítőelemeket kapott, a faragott, selyemkárpittal bevont bútorzata, a csillárok és a stukkódíszek is mind ekkor készültek. A reprezentatív nagyterem melletti, egykor tölgyfából készült, díszes lépcsősort is ekkor cserélték vasbeton szerkezetre. Egykori bútorzatából nagyon kevés maradt meg. Az átalakítások ellenére a Ceaușescu házaspár sosem tette be a lábát az épületbe, ugyanis nem tartották elég biztonságosnak.

A rendszerváltás után a kastély a Művelődési Minisztérium igazgatósága alá került és művelődési központ lett. Egy ideig a sepsiszentgyörgyi Shakespeare-társaság tartott itt évente Széchenyi-bálokat.

A kastély államosítás előtti utolsó tulajdonosa, Szentkereszty (II.) Béla örökös nélkül hunyt el. Nővére, Szentkereszty Janka Jankovich-Besán Endrével kötött házasságot, egyetlen gyermekük, Elemér 1908-ban született. Jankovich-Besán Elemér Christine Hoenning O’Carrollal kötött házasságából született Jankovich-Besán András, aki 2004-ben visszaigényelte az árkosi kastélyt és a hozzá tartozó birtokot. Bár 2012-ben jogerős döntés született a kastély visszaszolgáltatásáról, a kastélyban működő Művelődési Központ a per újratárgyalását kérvényezte, így a konfliktus még hosszú évekig elhúzódott. A kastély 2020-ban lett végérvényesen a család tulajdona. A kastélyt visszaigénylő Jankovich-Besán András a per lezárulta előtt, 2010-ben elhunyt, így fia, Jankovich-Besán Elemér folytatta a harcot és szerezte meg végül a családi örökséget. A család célja bevonni a kastélyt a turisztikai és kulturális körforgásba. 2020-ban itt szervezték meg a „Floating Cinema&Theater” rendezvényt, melynek keretén belül a kastély parkjában lévő tó közepén található szigeten színpadot alakítottak ki. A nézők a tó partjáról vagy csónakokból követhették a filmvetítéseket, színházi előadásokat és koncerteket. 2021 óta a kastélyparkban szervezik meg a Sic Fest fesztivált.

Az árkosi Szentkereszty-kastély a 19. század végén épült, historizáló stílusban. Megjelenésében a neoreneszánsz és neobarokk jegyek dominálnak. Helyén egykor a Benkő család udvarháza állt, melyet később többször átalakítottak. Az új kastélyt Fort Sándor műépítész tervezte, aki a magyar főrangú családok által gyakran foglalkoztatott építész volt. Budapesten a Károlyi és Cziráky családok számára tervezett bérpalotát. 1882 és 1886 között a betléri Andrássy-kastély építésén vett részt, 1882 körül pedig a parnói Andrássy-kastély belső felújítását vezette. Az árkosi Szentkereszty-kastély átalakítását és bővítését követően, a család számára 1898-ban egy budapesti lakóházat is tervezett. Az árkosi kastélyhoz készített tervei közül csupán az épület egyik szárnyának keresztmetszete maradt fenn.

Az emeletes kastély egy hosszú, téglalap alaprajzú fő szárnyból áll, melyet merőlegesen keresztez egy rövidebb szárny. Az épület hosszabb szárnyát nyeregtető, a rövidebb keresztszárnyat pedig manzárdtető fedi, melyet kovácsoltvas kerítéssel körülvett terasz zár le.

A főhomlokzat keletre néz, előtte szökőkút maradványai láthatók. Hangsúlyos eleme a toszkán oszlopok által tartott, teraszos középrizalit. A kovácsoltvas mellvéddel ellátott emeleti teraszra félköríves ajtó vezet, melyet két egyenes záródású ablak keretez. Az egyszerű ablakokat félköríves keret emeli ki. A nyílásokat korinthoszi fejezetes pilaszterek tagolják. A tető alatt széles párkány húzódik, melyen egymásba csavarodó ellipszisek sorából kialakított, rozettákkal díszített mintázat fut végig. Ez a díszítés a kastély más részein is megjelenik, kedvelt motívuma a neobarokk építészetnek. Szintén neobarokk architekturális elem a középrizalitok tetőzetét díszítő timpanonnal koronázott, csigavonalas építmény. A középrizalit alsó szintjén nyílik a főbejárat, két egyenes záródású ablak közé foglalva.

A kerti homlokzatot is a keresztszárny által alkotott rizalit hangsúlyozza. A rizalit alsó szintjén, a bejárat előtt, egy lépcsőfeljárós terasz kapott helyet. A kovácsoltvas mellvéd sarkain mitológiai és bibliai ábrázolásokkal díszített, hatalmas kővázák állnak. A felső szinten három félköríves kerettel kiemelt, egyenes záródású ablak nyílik, melyeket korinthoszi fejezetes pilaszterek választanak el egymástól. Az északi és déli oldalhomlokzat a német reneszánsz formanyelvét utánzó csigavonalas oromzatba zárul. A  félkörívben befejeződő oromzatok csúcsát egy díszesen kiképzett kagylómotívum alkotja. A rizalitok kivételével a kastély homlokzatait egyenes záródású, zsalugáteres ablakok sora díszíti. Az ablakokat az emeleten hangsúlyos szemöldökpárkány emeli ki.

Bár az épület külseje még őrzi a 19. század végi állapotokat, a belső termek egykori megjelenésére már csak archív felvételek és képeslapok emlékeztetnek. A berendezés és a belső dekoráció a második világháború utáni fosztogatás, majd az 1980-as évek átalakításainak áldozata lett.

A földszinten két reprezentatív helyiség nyílt. A nagyobb lehetett egykor a díszterem. Fogsordíszes párkánnyal határolt, tölgyfa gerendás mennyezete szerencsésen átvészelte a 20. századot. Fennmaradt továbbá a szomszédos terembe vezető ajtó is, melynek keretét német reneszánsz stílusú faragványok díszítik. A földszint második legnagyobb terme egykor a bálterem lehetett, ugyanis berendezése csupán néhány rokokó székből és díványból állt. A falakat nagyméretű gobelinek díszítették, melyek a vidéki élet jeleneteit ábrázolták. A mennyezet veretdíszes stukkói ma is láthatók. A bálteremből nyílt a szalon, melyet a családtagokról készült portrék, egy veretdísszel borított kandalló és egy rokokó tükör díszített. A szalonban kisebb csoportokba helyezett ülőgarnitúrák kaptak helyet. A korabeli felvételek alapján a szalonból nyílt egy famennyezetes szoba, amelyben egy nagy asztal és kárpitozott, rojtos karosszékek kaptak helyet. Ez dolgozószoba vagy olvasószoba lehetett. Az épülethez két lépcsőház tartozott. A nagyobbik a díszterem mellett nyílt, az 1980-as években jelentősen átalakították, tölgyfából készült lépcsősorát betonra cserélték. A kisebb lépcsőház a kastély déli végében található.

A kastélyt impozáns dendrológiai park övezte, melynek maradványai még emlékeztetnek a 19. századi állapotokra. Az 1871-ben készült leltár részletesen leírja a parkot is, melyben vízesés, tó, kilátó torony, „Anna grotta”, „schweiczer ház” (egyszerű, vidéki háztípus), de tekepálya és lovaglóiskola is helyet kapott. A kertben máig megtalálható néhány különleges fafajta, például tulipánfa, olajfűz és vérbükk. A kastély közelében állt egykor a korabeli felvételeken is látható vendégház, ahol a 20. század elején Szentkereszty (II.) Béla lakott. A földszintes, oszlopsoros, klasszicista épület ma már nem áll.

A kastély mellett található egy különleges kialakítású sírkápolna, melynek megjelenése a klasszicista és neogótikus stílusjegyeket ötvözi. A Szent György tiszteletére szentelt kápolna minden bizonnyal Kálnoky György korai halála után özvegye, Haller Anna megbízásából épült. A kápolna fiatornyában egy Kiss István sepsiszentgyörgyi harangöntő mester által készített harang található, melyet Szent Anna tiszteletére öntöttek 1845-ben. Ha a harang eredetileg is ebbe a kápolnába készült, akkor az épületnek 1845 előtt már állnia kellett. A Szent György tiszteletére emelt kápolna később is a család temetkezési helyéül szolgált. Itt nyugodott valamikor br. Szentkereszty Zsigmond, Haller Anna, br. Szentkereszty (I.) Béla és br. Szentkereszty (II.) Béla.  Az államosítás utáni években kifosztották.

1. Bicsok Zoltán – Orbán Zsolt: „Isten segedelmével udvaromat megépítettem…” Történelmi családok kastélyai Erdélyben. Gutenberg Kiadó, Csíkszereda, 2012.
2. Bordás Beáta: A Szentkereszty család 19. századi építkezései (Árkos, Budapest). XIII. Erdélyi Tudományos Diákköri Konferencia. Kolozsvár. 2014.
3. Kovács Kázmér: Szentkereszty-kastély. In: Csáki Árpád et al (szerk.): Kúriák földje. Háromszék. Kovászna Megyei Művelődési Központ, Sepsiszentgyörgy, 2005. 44–49.
4. Sisa József: Kastélyépítészet és kastélykultúra Magyarországon. A historizmus kora. Vince Kiadó, Budapest, 2007.