János Zsigmond erdélyi fejedelem idejében a falu Mihályfy Tamásé volt. Kastélyát a fellázadt székelyek 1562-ban feldúlták. A Sepsiszékről származó Mihályfy család lebukása után a körtefájai Kovacsóczi Farkas kancellárra, majd a Tholdalagi családra szállt a birtok. A Tholdalagi család a nagyercsei és nagyiklódi előnévvel Erdély régi mágnás családjainak egyike, nevét a család Tholdalag helységről, mint ősi birtokról vette fel a XVI. században. Tholdalagi I. Mihály (1580-1673) a fejedelmi kor egyik legnagyobb tudású diplomatája, a XVII. század 30-as éveiben nagyméretű kastéllyá építtette át elődje épületét, melynek nagyságáról és ahhoz tartozó épületekről az 1680-ban készített leltár tudósít. Az építő tevékenységű Tholdalagi család László nevű tagja a régi kastély helyett a XIX. század elején egy nagyobb méretű barokk kastély építését vette tervbe, de nem valósította meg. Gróf Tholdalagi Ferenc is lemondott a kastélyépület-együttes építéséről, s mindössze annak előépületét, a ma is álló kastély épületét készíttette el. Annak tervezője 1829-ben Joseph Weixlbraun építész volt.

Könyvtára Erdély egyik legszebb és legnagyobb kastélykönyvtáraként ismeretes, ahol ősnyomtatványok és könyvritkaságok sorakoztak a könyvespolcon. A könyvanyag egy része a marosvásárhelyi Teleki tékába került. Bíró József művészettörténész Erdélyi kastélyok című munkájában írja, hogy a Tholdalagiak egykori kriptája, melyet a hegyoldalba építettek, földcsuszamlás következtében tönkrement, és helyette 1806-ban újat építettek. A megbontott föld alatti kripta sírköveit, a márványtáblákat és a szarkofág latin és magyar feliratait Spiellmann Mihály történész jegyezte le és közölte teljes terjedelmében. A véletlen folytán megtalált kripta a család nemzedéki adatait egészíti ki s nem utolsó sorban a koronkai kastély műemlék értékét növeli.

Az épületet Kerekes Mária igényelte és kapta vissza, aki eladta azt Jean Claude Moscovici francia vállalkozónak, aki semmit sem tett a megmentéséért. Mára sajnos menthetetlen állapotba jutott.