LÁZÁR-KASTÉLY

A Lázár család a legjelentősebb székely családok egyike, ugyanis tagjai jelentős tisztségeket töltöttek be a középkori Magyar Királyság, az Erdélyi Fejedelemség, majd a Habsburg berendezkedést követő időszakban is Csík-, Kászon- és Gyergyószékben. A család a 15. század első felében szerezte meg Szárhegyet, a település első írásos említése is az ő nevükhöz fűződik, ugyanis egy 1482-es oklevélben az itt berendezkedő főembert, Lázár (I.) Andrást Zarheghi-ként említik. A Lázárok házasság révén több fejedelmi családdal, például az iktári Bethlennel és az Apafival is rokonságba kerültek az évek során, Bethlen Gábor fejedelem édesanyja például Lázár leány volt, aki a család gyergyói ágából származott. Ennek köszönhető, hogy Bethlen Gábor fejedelem korai gyermekéveit a szárhegyi Lázár-kastélyban töltötte, apja, Bethlen Farkas korai halálát követően. Grófi címet a család gyergyói ágához tartozó Lázár (VI.) Ferenc szerzett a családnak 1702-ben, aki jelentős építkezéseket folytatott Szárhegyen is.

A jelenlegi kastélyegyüttes előzménye egy 15. századi udvarház, amit a korábban említett szárhegyi Lázár (I.) András, Csík-, Gyergyó- és Kászonszék főkirálybírája építtetett. A főúr innen irányította a három széket, így Szárhegy korán a térség katonai, politikai és adminisztrációs központjává vált. A késő reneszánsz stílusú, díszlépcsős udvarházat loggia díszítette, ami a keresdi kastély árkádos folyosójához hasonlítható. Az udvarházat minden bizonnyal többször átépítették a 16–17. század folyamán, az egyik átépítés Lázár János nevéhez köthető és valószínűleg ekkor emelték a kapuépületet is, melyet a kapualjban megjelenő 1532-es évszám datál. A legjelentősebb építkezési munkálatok Lázár (IV.) István nevéhez köthetők, aki 1626–1631 között nagy kiterjedésű, téglalap alaprajzú védőövbe foglalta a kapuépületet és az udvarházat, ami az így kialakított udvar közepén állt.

A kastély 1707-ben súlyos károkat szenvedett, ugyanis a Rákóczi-féle szabadságharc során Acton császári tábornok csapatai ostrom alá vették és felgyújtották a kurucok oldalára álló gr. Lázár (VI.) Ferenc rezidenciáját. Az udvarház is ekkor pusztult el, alapjai az 1999–2004 közötti régészeti ásatások során kerültek felszínre. A kastély ura Moldvába, egy Jászvásár melletti településre menekült, ahonnan csak a szatmári béke után, 1711-ben térhetett vissza Szárhegyre és láthatott hozzá a feldúlt kastély helyreállításához. Ekkor épült az együttes északkeleti részében az Asszonyok házaként ismert épület, illetve a ma Lovagteremként emlegetett Nagy Palota is, ami végleges alakját csak a 20. századi átépítések során nyerte el. Lázár (VI.) Ferenc korában itt tartották a széki gyűléseket, halálát követően a kastély fénykora lezárult.

A kastély 1748-ban újabb tűz áldozata lett, a károkat (VI.) Ferenc özvegye, berivoji Boér Zsófia részben helyreállíttatta, viszont a család ekkor már ritkán tartózkodott Szárhegyen. A kastély utolsó lakója gr. Lázár Zsigmond császári és királyi kamarás, lovaskapitány volt, 1820-ban bekövetkező halálakor már csak a kapuépület volt lakható állapotban. A kastélyhoz tartozó melléképületeket ekkorra lebontották, falmaradványaik a védőfal mentén máig láthatók. A használaton kívül álló kastély 1872-ben ismét leégett, ezt követően már nem is állították helyre.

A kastély az 1820-as évektől üresen állt, utolsó tulajdonosai gr. Lázár Jenő és borsodi Bors Ludmilla Emanuela Rudolfien két lánya: Eleonóra és Margit voltak. Az épület a 20. század közepén annyira rossz állapotban volt, hogy az államosítást követően nem kapott új funkciót, udvarán az 1950-es években juhokat tartottak.

Az első feltárási és ásatási munkálatok az 1960-as évek második felében, Tarisznyás Márton kezdeményezésére kezdődtek. A kastély helyreállításában jelentős szerepet játszott az 1974-ben Szárhegyen alapított Barátság Alkotótábor (ma Szárhegyi Művésztelep) és az 1978-ban alapított Szépteremtő Kaláka népművészeti alkotótábor. A megyei önkormányzat hozzájárulásával, az idelátogató művészek közreműködésével, a környező gyárak anyagi támogatásával és a közösség összefogásával az 1980-as évek elejétől jelentős helyreállítási munkálatokat végeztek az együttes épületein. 1980-ban a kapuépületet, 1981–1987 között a Nagy palotát, 1987–1988 között az északi tornyot, 1985–1989 között pedig a főhomlokzatot és a reneszánsz pártázatot restaurálták. A pártázatokat a bukaresti Művészeti Akadémia hallgatói rekonstruálták a nyári gyakorlatok során. 1984–1994 között újrafedték az Asszonyok házát, ám ennek restaurálására már nem került sor. Az újjáépített épületek nem mindig tükrözték a korabeli állapotokat és funkciókat. A napjainkban Lovagteremként ismert épületet eredetileg például egy melléképület volt. Ennek ellenére a helyreállítási munkálatoknak és az alkotótáboroknak köszönhetően a kastély a turisták kedvelt úticéljává vált a rendszerváltás után.

A kastélyt 2001-ben igényelték vissza az örökösök: a Budapesten élő Liphtay, a Dél-Amerikában élő Berczely és a Szárhegyen élő Vormair család. A kastély tulajdonjogáért folyó pereskedés miatt az épület 2013-tól zárva volt, kapuit 2022-ben nyitotta meg a nagyközönség előtt. Jelenleg kiállításoknak, kulturális eseményeknek és különböző rendezvényeknek ad otthont. A tulajdonosok létrehozták a Lázár Kastély Egyesületet, melynek fő célja a kastély helyreállítása, működtetése és turisztikai látványosságként való hasznosítása.

A kastély védőfalai téglalap alaprajzot írnak le, a sarkokon négyszög alaprajzú, zömök tornyok helyezkednek el. A saroktornyok közül eltér a hátsó homlokzat északkeleti, ún. Vörös-tornya, amit a 17. század második felében sokszögűvé alakítottak. A hátsó homlokzat északnyugati tornya is sokszögűnek indult, ez azonban sosem készült el, mai alakja az 1980 utáni restaurálás eredménye. Az együttes legjellegzetesebb része a déli oldalon húzódó főhomlokzata, melynek középpontjában a kapuépület, két oldalán a díszesen képzett tornyok emelkednek, a köztük húzódó védőfalat pedig a dekoratív reneszánsz pártázat koronázza. A védőfalon pillérekkel tagolt vakárkádsor húzódik, minden második fülkében fordított kulcslyuk alakú lőrés található, a fülkéket pedig egykor festett reneszánsz virágmotívumok díszítették. A pillérek fejezetei egyszerűek, lábazatuk azonban felváltva rozettában és bohócfejben végződik. A pilléres-árkádos díszítésmód a pártákon is visszaköszön, itt azonban a pillérek sokkal tagoltabbak, a fülkéket pedig kör alakú lyukak és festett növényi ornamentika ékesíti. A pártákat hosszú mellvédfalazás köti össze, amit festett volutákkal díszítettek. Mára csupán három párta maradt meg eredeti formában, a többi másolat.

A főhomlokzatot szegélyező saroktornyokon gyémánt kváderokat utánzó rajz nyomai figyelhetők meg, a pinceablakok körül indadíszítés látható, az övpárkány alatt és fölött pedig barnásvörös díszítősorok futnak körbe. A délnyugati saroktorony falán egy fülke látható, melyben az építtető, Lázár István festett címere, az S.L. monogram és az IHS INSIG(NUM) GE(NEROSI) DO(MINI) STE(FANI) LÁZÁR felirat olvasható. A főhomlokzat középpontjában a kapuépület emelkedik, melyet hangsúlyos övpárkány oszt ketté. Alsó szintjén a főbejárat kapott helyet, két oldalán kisméretű, egyenes záródású ablakok nyílnak. Felső szintjét háromszögű oromzattal ellátott ablakok törik meg. A kapualjban egy festett felirat és az 1532-es évszám datálja az épületrészt.

A védőfalakon belül napjainkban a Nagy palota és az Asszonyok háza áll, előbbi az 1980-as évek helyreállítási munkálatainak köszönhetően jó állapotban van, utóbbi azonban erősen romos, sürgős állagvédelmet igényel. A Lázár András-féle 15. századi udvarház, illetve a déli védőöv mentén álló egykori gazdasági épületek falmaradványai máig láthatók.

A szárhegyi kastélyon megjelenő reneszánsz pártázat Olaszországban jelent meg először, majd innen terjedt el Európa szerte. Ez az építészeti motívum Bethlen Gábor fejedelemsége alatt honosodott meg Erdélyben, aki nagyszabású építkezésein olasz mestereket (pl. a veronai Giacomo Restit vagy a mantovai Giovanni Landit) foglalkoztatott. A reneszánsz pártázat először a gyulafehérvári fejedelmi palotán jelent meg, de Bethlen Gábor legtöbb építkezésén nyomot hagyott: Nagyváradon, Törcsváron, Vajdahunyadon, Alvincen, Balázsfalván és Déván. A stílus később a fejedelemhez közel álló főnemesek építkezésein is feltűnt: Gyergyószárhegyen a fejedelem unokatestvére és bizalmas embere, Lázár (IV.) István, Szentdemeteren pedig a fejedelem portai nagykövete, Balási Ferenc építkezik ebben a stílusban. A reneszánsz pártázatos megoldás nagy népszerűségnek örvendett a 17. század első felében, viszont kevés fennmaradt példát ismerünk belőle, ezek közül a szárhegyi Lázár-kastély a legkiemelkedőbb.

1974-ben Zöld Lajos újságíró, illetve Márton Árpád és Gaál András képzőművészek kezdeményezésére megalapították Szárhegyen a Barátság Művésztelepet, ami kezdetben a ferences kolostorban, majd a folyamatosan újuló Lázár-kastélyban működött. A kolostor, a kastély és a szárhegyi környezet ideális helyszínnek bizonyult egy olyan művésztelep számára, ami a Ceaușescu-féle diktatúra szigorú éveiben alkotói szabadságot nyújtott a képzőművészeknek. A művésztelep első éveit az alkotás mellett a kolostor és a kastély helyreállítása jellemezte, melyet Zöld Lajos kezdeményezett és Stibli Sándor műépítész vezetett. A kitartó kalákamunka eredményeképpen használhatóvá vált a kolostor és a kastély kapuépülete, illetve az Asszonyok házán is elvégezték a legszükségesebb állagmegóvási munkálatokat. Zöld Lajos távozásával a “kastélyépítő” tevékenység leállt.

A helyreállított kapuépületben és a Lovagteremben képtárat alakítottak ki, emellett a művésztelep magyar, román, német és más külföldi résztvevői által készített alkotásokat is itt őrizték. A rendszerváltást követően a művésztelep egyre nemzetközibbé vált, a nyaranta szervezett táborok pedig megszaporodtak. 1996-tól a Lázár-kastély működtetését a Barátság Művésztelep utódjaként megalapított Gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központ vette át. 2014-ben, az örökösödési perek miatt a kulturális központ és a művésztelep kiszorult a kastélyból, átköltözött az egykori szárhegyi iskola felújított épületébe.

1. B. Nagy Margit: Reneszánsz és barokk Erdélyben. Művészettörténeti tanulmányok. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1970.
2. Bicsok Zoltán – Orbán Zsolt: „Isten segedelmével udvaromat megépítettem…” Történelmi családok kastélyai Erdélyben. Gutenberg Kiadó, Csíkszereda, 2012.
3. Emődi Tamás: A gyergyószárhegyi Lázár-kastély – Castelul Lázár din Lăzarea – The Lázár castle of Lazarea. Gyergyószárhegy, 2005.
4. Kovács András: A gyergyószárhegyi Lázár-kastély építéstörténetéről. In: Pál Judit – Rüsz Fogarasi Enikő (szerk.): Omagiu profesorului Magyari András emlékkönyv. Kolozsvári Egyetemi Könyvkiadó, Kolozsvár, 2002.
5. Kovács András: Késő reneszánsz építészet Erdélyben 1541–1720. Teleki László Alapítvány. Polis Könyvkiadó, Budapest–Kolozsvár, 2003.
6. Oláh-Gál Elvira: „Erdély a magyarság Thalamusa” Beszélgetés kisfaludi és lubellei báró Lipthay Antallal. In: Uő.: Nobile Officium. Az erdélyi magyar történelmi családok XX. századi sorsa. Székelyföld Alapítvány, Csíkszereda, 2016.