WESSELÉNYI-KASTÉLY

Hadad a középkorban Szilágyság egyik legfontosabb mezővárosi rangú települése volt. Első írásos említése 1334-ből származik, ekkor Hodod formában jelenik meg az írott forrásokban. A 14. század végén a kusalyi Jakcs család birtokolta. Hadad 14. századi vára nagy jelentőséggel bírt, ugyanis a Magyar Királyság és az Erdélyi Fejedelemség határán húzódott, így állandó összecsapások helyszíne volt. Stratégiai jelentősége a kuruc szabadságharc leverése után szűnt meg, amikor Erdély Habsburg fennhatóság alá került. A 18. század második felében elhagyatottan állt, a kihasználatlanság miatt erősen romos állapotba került.

A Nógrád megyei eredetű Wesselényi család a 16. század derekán telepedett le Erdélyben, ahol hamar vezető politikai szerephez és kiterjedt birtokállományokhoz jutott. A család jelentőségét bizonyítja, hogy tagjai már 1582 óta bárói címet viselnek. A család hadadi ágát Báthory István fejedelem generálisa, br. Wesselényi Ferenc alapította, miután hadi érdemeiért 1584-ben megkapta a Hadad és Zsibó mezővárosokhoz tartozó uradalmat, 26 faluval és vásártartási joggal. Az uradalmat korábban a kusalyi Jakcs család birtokolta, ők azonban 1581-ben fiúágon kihaltak. A Wesselényi család a 18. század első feléig Hadadról irányította a birtokot. A naplóíró főispán, Wesselényi (III.) István 1734-ben bekövetkezett halála után birtokait két fia, Ferenc és István között osztották fel. Wesselényi Ferenc megkapta Hadadot, István pedig Zsibón épített ki magának székhelyet és birtokigazgatási rendszert, megalapítva ezzel a család zsibói ágát.

Hadadon két kastély őrzi a Wesselényi család emlékét: a korábbi, barokk kastély az 1760-as években épült és máig a Wesselényi nevet viseli, a későbbi azonban ma Degenfeld-kastélyként ismert, 1812–1815 között épült klasszicista stílusban.

A Wesselényi család első kastélya Hadadon 1761–1776 között épült, barokk stílusban, felhasználva a Jakcs család várának köveit. A megrendelő br. Wesselényi (III.) Ferenc, Közép-Szolnok főispánja, császári és királyi kamarás, belső titkos tanácsos volt, aki feleségével, Rhédey Zsuzsannával telepedett le Hadadon. Az építtető 1761-ben kötött szerződést egy német származású építőmesterrel, Josef Litzmannal, aki először egy téglalap alaprajzú, emeletes kastélyt tervezett, amit később leegyszerűsítettek és földszintesre építettek meg.

Br. Wesselényi Ferenc halála után az építkezést fia, br. Wesselényi Farkas és felesége, Bethlen Júlia fejezték be, akik Szoldáti Antal szatmári építészt bízták meg a munkálatok vezetésével. A kastély 1776-ra készült el, a tőle keletre, U alakban szerveződő melléképületek pedig az ezt követő tíz évben épültek meg.

A hadadi kastélyt a 20. század első felében br. Wesselényi István és felesége, Jósika Ágnes birtokolták. A házaspárnak három gyermeke született: (VII.) Miklós, Mária és István. A legfiatalabb közülük István volt, aki egy tragikus baleset következtében, fiatalon életét vesztette. A legidősebb fiú, br. Wesselényi (VII.) Miklós 1945–1948 között a budapesti Külügyi Akadémián tanított, később könyvtáros, majd újságíró és lapszerkesztő lett. 1944-ben vagyona jelentős részét zsidó családok megmentésére áldozta. Miklós volt a hadadi Wesselényi család utolsó férfitagja, aki 1980-ban örökös nélkül hunyt el. A hadadi birtok így Wesselényi Mária és férje, Bánffy József tulajdonába került, ők voltak a kastély államosítás előtti utolsó tulajdonosai. Az 1949-es államosítást követően a nyolc tagú családot kolozsvári kényszerlakhelyre telepítették.

A kommunizmus idején a kastélyban polgármesteri hivatal, majd iskola és könyvtár működött. A Wesselényi család még a kommunizmus idején is nagy köztiszteletnek örvendett a falusiak körében, amit az is bizonyít, hogy az államosítást követően eltávolított és megrongált Wesselényi-Rhédey címert – ami a kastély keleti homlokzatát díszítette – az 1980-as években, a tiltások ellenére visszahelyezték méltó helyére.

A Bánffy család leszármazottja, Wesselényi Mária és Bánffy József egyik leánya, Böjthe Péterné Bánffy Krisztina 2007-ben kapta vissza a kastélyt, amit 2009-ben egy magyarországi üzletembernek adott el. Az új tulajdonos az épületet az önkormányzat használatára bocsátotta.

A téglalap alaprajzú, földszintes kastély a település központjában, az országút mellett helyezkedik el. Az udvarra néző (északi) főhomlokzata kilenc tengelyre osztható, két sarokrizalit és egy középrizalit határozza meg. A főbejárat a középső tengelyben nyílik és egy négy pilléren nyugvó, árkádíves portikusz keretezi. A bejárat egyenes záródású kőkerettel rendelkezik, mely fölött gyámokon nyugvó volutás szemöldökpárkány kapott helyet. A voluták között a Wesselényi és Bethlen család korona által egyesített címere utal a kastélyt befejező házaspárra. Az ajtó kétoldalán egy-egy rokokó keretbe foglalt felirat látható. A főhomlokzatot és az oldalhomlokzatokat egyenes záródású, kőkeretes és volutás szemöldökpárkánnyal ellátott ablakok sora díszíti, melyeket lizénák választanak el egymástól. Az utcára néző (déli) homlokzat szintén kilenc tengelyre osztható, egy hangsúlyosan kiugró, félköríves alaprajzú középrizalit és két sarokrizalit teszi mozgalmassá. A homlokzatot kőkeretes, félköríves záródású ablakok törik meg. A középső tengely ablaka fölött a Wesselényi és Rhédey család egyesített címere őrzi az építtető házaspár emlékét. Az épület lekerekített sarkait lizénák fogják közre, a homlokzatok hangsúlyos lábazati és koronázópárkánnyal rendelkeznek. Az együttest fedő manzárdtető a rizalitoknak megfelelően több részre tagolódik. A kastélytól keletre az U alakba szervezett melléképületek kaptak helyet, melyek udvari homlokzatai árkádos kiképzésűek.

A kastély belső termei két-, illetve hárommenetesen húzódnak egymás mögött. A szobákat kolostor- és tükörboltozat fedi, az ovális alaprajzú dísztermet pedig stukkódíszes kupola zárja le.

A kastély első terveit a német származású Josef Litzmann kőműves mester készítette, aki 1761 és 1770 között vezette az építkezést Hadadon. Br. Wesselényi Ferenc halála után fia, Farkas 1772-ben Franz Gindtnert, a kolozsvári Rhédey-ház építőmesterét bízta meg az építkezés vezetésével. Gindtner 1773-ban félbehagyta a munkát Hadadon, és visszatért Kolozsvárra, így a kastélyt a szatmári kőművespallér, Szoldáti Antal fejezte be 1774 és 1776 között. A melléképületeket egy szamosújvári mester, Josef Leder tervei alapján építették meg 1783 és 1784 között. Josef Leder a kolozsvári késő barokk keresett mestere volt, jellegzetesek a tömör pilléreken nyugvó árkádos homlokzatai, melyek közül a hadadi melléképületek a legkorábbiak. A kastély legigényesebb szobrászati dekorációit: a főbejárat feletti Wesselényi-Bethlen kettős címert, a kétoldalán elhelyezett feliratos kőtáblákat, a belsők stukkódíszeit, illetve a nagyebédlő kandallóját a korabeli Erdély legtehetségesebb szobrásza, Anton Schuchbauer készítette. A többi kőfaragó munka Josef Hoffmayer és Josef Edlinger között oszlott meg. A kastélyon dolgozó mesterek többsége Kolozsvárról származott.

A hadadi Wesselényi-kastély az erdélyi barokk kastélyok egy kevésbé ismert példája, építéstörténetében és részletformáiban azonban megmutatkozik jelentősége. A kastélyt az 1760-as évek elején kezdték építeni, amikor a barokk stílus Erdély minden részén meghonosodott. Míg a 18. század első felét a régi épületek barokk szellemben való átalakítása jellemezte, addig a század második felében már teljesen új, barokk alaprajzú kastélyokat és udvarházakat kezdtek építeni, melyek közül a hadadi az egyik legkorábbi példának tekinthető. A kastély tömegalakítása, közép- és sarokrizalitokkal tagolt homlokzatai, illetve a központi elhelyezésű, ovális alakú nagyterem a délnémet és az osztrák barokk hatását tükrözi és leginkább Savoyai Jenő ráckevei kastélyának középrészével rokonítható, ami az osztrák Johann Lukas von Hildebrandt első jelentős alkotása a 18. század első feléből. Hasonló alaprajzi megoldás figyelhető meg Hildebrandt másik kiemelkedő művén, a bécsi Belvedere-palotán is.

A ma álló két nemesi kastély mellett nagy jelentőséggel bír Hadad 14. századi gótikus temploma is, ami Szent László tiszteletére, a kusalyi Jakcs család megbízásából épült és jelenleg a református egyházhoz tartozik. A templom berendezésének legértékesebb darabja az 1754-ben készült szószéke, melyet az erdélyi reneszánsz kiváló kőfaragó mestere, a kidei származású Sipos Dávid készített. Megrendelője Wesselényi Ferenc és felesége, Rhédey Zsuzsanna volt, akiknek címere a szószék egyik oldallapját díszíti. A templom tornya 1900-ban épült, az utóbbi évek földcsuszamlásai miatt azonban elvált a templomhajótól, így napjainkban a “kettévált templomként” is emlegetik. A földcsuszamlások olyan súlyos károkat okoztak az épületen, hogy mára a teljes pusztulás veszélye fenyegeti, a megmentésére tett kísérletek mindeddig hasztalannak bizonyultak.

1. B. Nagy Margit: Reneszánsz és barokk Erdélyben. Művészettörténeti tanulmányok. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1970.
2. B. Nagy Margit: Stílusok, művek, mesterek. Művészettörténeti tanulmányok. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1977.
3. Biró József: Erdélyi kastélyok. Új Idők Irodalmi Intézete, Budapest, 1943.
4. Emődi Tamás: Szilágysági kastélyok és udvarházak. In: Művelődés. L. évf. 7–8. sz. 1997.
5. Szász Anikó: A hadadi Wesselényi család erdélyi birtokai a fejedelemség korában. In: Hegyi Géza–W. Kovács András (szerk.): A Szilágyság és a Wesselényi család (14–17. század). Erdélyi Tudományos Füzetek 277. Erdélyi Múzeum Egyesület kiadása, 2012.