A hadadi kastély a XVIII. század hatvanas éveiben, a barokk előretörésének abban a szakaszában kezdett épülni, mikor a hajdan fenntartással fogadott új stílus Erdély minden részén megotthonosodott. A század második felében a gazdasági és politikai élet viszonylagos konszolidálásával Erdély szerte lázas építőtevékenység bontakozott ki a diadalmaskodó barokk elvei szerint és részletformáinak alkalmazásával.
A hadadi Wesselényi család kékesi birtoklásának a 18. század derekától van bizonyítéka, 1753-ban ugyanis Mária Terézia megerősítette br. Wesselényi (IV.) István közép-szolnoki főispánt a birtokában. A kastély a fent említett ispán özvegyének, br. Daniel Polixénának (1720-1775), a „Magyar Minervának” megrendelésére készült 1761-ben.
A komlódi kastélyépíttetése br. Wesselényi (IV.) Istvánhoz és feleségéhez, br. Daniel Polixénához kötődik, és mint a homlokzaton elhelyezett emléktábla tanusítja, 1756-ra készült el, faragványai három évtizeddel későbbiek, 1786-ból valók.
A kétszintes, tizenkét szobás obrázsai kastély 1901-ben épült, és csak rövid ideig maradt a család birtokában, hiszen 1921-ben (XV. Benedek pápa anyagi támogatásával) a görög katolikus érsekség vásárolta meg, amely a Szeplőtlen Szív Kongregációja apácarendet telepítette ide. 1948-ig a nővérek árvaházat és elemi iskolát működtettek itt, de a kommunista rendszer feloszlatta az egyházukat.
A kastély első ura, Wesselényi Ferenc 1584-ben Báthory István híve és nagyérdemű kamarásaként kapta meg Hadadot és Zsibót, huszonhat faluval és a bárói címmel. Erdély egyik legszebb barokk kastélyának tartott épületet 1778-ban kezdték el építeni. A munkálatok több mint harminc évig tartottak.
A téglalap alapú épület merőleges az utcára, és kőből és téglából épült. Öt helyiségből és egy tornácból áll.
Az építés dátumáról a lakószoba mennyezetének feliratos gerendája tanúskodik. Az épület mellet áll egy sütőház, egy hatalmas csűr és egy kerekes kút is.
A műemlék eklektikus stílusban épült, távol minden településtől, egy hegyoldalban. A vadászlak nyílászáróival és egyéb díszítményeivel egyetemben az építés körülményeit jelző emléktábla eltűnt, ezen azonban olvasható volt, hogy a kastélyt 1891-ben építették a leégett vadászkastély helyén.
A Zichy-udvarház néven is ismert vajdaszentiványi együttes konkrét építéstörténete nem ismert, de stílusjegyeik arra engednek következtetni, hogy a XVIII. században, vagy a XIX. század elején emelt épületekkel van dolgunk. Kemény Sámuel (mh. 1817) lánya, Kata, később Kun Józsefhez ment feleségül, az ő unokája, Jozefina Katalin Karolina Vilma 1880-ban Zichy Istvánhoz ment feleségül: a kúria így kerülhetett a XIX. század végén a Zichy család birtokába.
A főút mentén fekvő, ma szállodaként használt épület a Zichy grófi család tulajdonát képezte, akik az 1800-as évektől földesurai e vidéknek.
Körösgégény ma is jó állapotban lévő kastélyát 1860-ban Zichy Domokos rozsnyói, majd veszprémi püspök építette, miután az 1849-ben kivégzett Jenő testvére elvesztése miatti fájdalom és a politikai helyzet tisztségének feladására és Erdélybe költözésre késztette. 1879-ben halt meg.
A bikfalvi udvarházak közül egyedülállóan a Zsigmond ház kétmenetes, négyosztató kőépület. A kúria 18. századi jellegét erősíti, hogy Makonyi Ádám: II. Rákóczi Ferenc portréjának másolatát őrzik a falak között. Az épület mögött gyümölcsös és több melléképület van, amelyek közül különleges a hosszú, boronafalú csűr, amely ma is jó állapotban van.
