Az északon a Borsa-patakra támaszkodó, elnyújtott trapéz alakú telken felépült, eklektikus stílusú kastély téglalap alaprajzú, egy emeletes, kontyolt nyeregtetős épület. Kertre néző főhomlokzatából rizalitszerűen ugrik előre az oszlopos, emeleti erkély. A ház déli sarkán kilátó tornyot emeltek. Az épület művészettörténeti értékei közé tartoznak a lépcsőház kovácsolt vas elemei és az eredeti bútorzat néhány megmaradt darabja is.

Marosgezsén a XIX. század elején szereztek birtokot a Bánffyak, ekkor épült eklektikus stílusban a kastély is, amelynek főhomlokzata az államosítás után jelentős átalakításon esett át.

Az új, emeletes épület egy korábbi, sövényből font, tapasztott falú, tornácos, földszintes udvarház helyén épült 1639–1641 között. Tervezője és a munkálatok felügyelője a gyulafehérvári és a sárospataki fejedelemi építkezéseknél is tevékenykedő Fundáló Mátyás gyulafehérvári mester. Az építész mellett név szerint ismerjük az itt dolgozó, besztercei származású Kőműves Simon és Kőműves János nevű kőművesmestereket is.

A kastély helyén a középkor folyamán a Bánffy Zsigmond által épített reneszánsz stílusú udvarház állt. Ennek anyagából, valamint a pálos kolostor köveiből épült az emeletes klaszicista-barokk stílusú kastély. A négy sarokbástyával ellátott kastélyba délről kapu vezet be. A kastély körül telepítették az uradalom gazdasági épületeit (istálló a versenylovak számára, konyha, műhelyek, stb.)

A kastély az 1848–49-es forradalomban nagyon megrongálódott udvarház felújításából született, amelyet 1859 előtt kezdték újjáépíteni, az új tulajdonos, br. Bánffy Albert megrendelésére. Mivel a Bánffy Ádám féle átépítés során az egykori alapfalakat alig változtatták meg, a leltárakat és a jelenlegi alaprajzot összehasonlítva meg tudjuk határozni, milyen volt a kastély térbeosztása a 19. század elején.

Talán soha nem is volt a Bánffyaké, hanem a Vitézeké volt ez is, a Bánffy név pedig amiatt a legenda miatt ragadt rá, amelyet Orbán Balázs így ír le: “Ezen kastélyban akarták 1674-ben Vitéz Gábor fiának keresztelése alkalmával Bánffi Dénest a felültetett székely hadakkal elfogatni, Bánffi lóra kapva, elmenekült ugyan, de sorsát ki nem kerülhette, mert nemsokára Bethlen várában hóhérbárd alatt esett le feje.”

A kúriát körülbelül a kiegyezésig lakták a Bánffyak, majd egy Wilburg Aladár nevű ezredes tulajdonába került. Aztán volt itt bíróság, polgármesteri hivatal, községháza, kollektíva is, de egy ideje már nem használja senki.

A Barabássy-kúriát Barabassy Lénárd erdélyi alvajda építtette a XV. század végén. A tömbszerű épület jelenleg örökösének, Barabássy Sándornak a tulajdona, aki 2008 óta folyamatosan tatarozza. A földszinten borospincét hozott létre, emeletére pedig elmondása szerint kulturális központot/vendégházat tervez.

Az épület egyetlen nagy, díszítőelemek nélküli téglalap alakú tömb. Eredetileg a nyugati oldalán ki volt alakítva egy barokkos timpanonnal ellátott, fedett tornác, amelyhez egyszerű lépcsősor vezetett. A XIX. század második felében ezt Barcsay Domokos átépíttette, megmaradt a két kiugró portikusz, de két oldalsó, ívelt lépcsősorral bővült, a timpanon helyére pedig egy fábol ácsolt nyitott terasz került, toronyszerű kilátóval, amelyhez csigalépcső vezet fel.

A 19. század végén építtette a Bartsch család. A második világháború után államosították. Az épületben egészségügyi központ működött, majd szülőotthon. 1990 után az épületet visszaigényelték. Napjainkban egy Filadelfia nevű, öregek otthona működik benne. Az épület állaga jónak mondható, a folyamatos karbantartásnak köszönhetően. 

A városban álló kúriáról csak 1520-ból van írásos említés. A XVI. század második felében megerősítik, mivel 1567-től már castellum-ként említik a források. Az erődített kastély reneszánsz átépítése - amelyből a ma is fennálló részletek származnak – Báthori István fejedelem és lengyel király azonos nevű unkaöccséhez fűződik.

Az Ördögkút központjában látható kastélyt Bay Ferenc földesúr építette a XIX. század közepén. A kastély két szárnyát, a velencei "sóhajok hídjának" mintájára készült átjáró köti össze.

A XIX. század második felében épített Bay-ház eredetileg lakóépületként volt nyilvántartva, de Trianon után számtalan rendeltetést kapott. Ebben a házban született a híres magyar vívó, dr. Bay Béla 1907-ben. A jobb időket is megélt Bay-ház jelenleg romos állapotban van, az önkormányzat birtokolja.

A falu központjában, a főút mentén, a református templomhoz közel található, és igen eklektikus épületté alakult a különböző korokban történő átépítésével. Az udvarházat a XVII. században építtette a Lázár család, végleges formáját a XX. században nyerte el.

A kastélyt 1731-ben kezdte építtetni (I.) László, (III.) Pál unokája, (III.) Kelemen és Henter Krisztina gyermeke, a grófi címet nyert (I.) József édestestvére. Az első jelentősebb átalakítás 1770-ben Béldi (I.) Tivadar megrendelésére történt, aki a kastély kertjébe római katolikus kápolnát is építtetett. Az utolsó felújítások már a XIX. század végére tehetők, akkor Béldi (II.) Tivadar (1848-1928) Pákei Lajos kolozsvári építészt bízta meg az átalakítással és bővítéssel.

A kúria a XIX. század második felében épült. Béldi Gergely gróf lakhelyeként szolgált, és abban az időben Béldi kastélyként ismerték. Az államosítás után a helyi katonai bizottság székhelye lett, majd 1968-tól a Városi Múzeum működik benne.