Bár elképzelhető, hogy előzményei akár a XIII. században is voltak, az első dévai udvarházról szóló, írott adatunk a XVI. századból származik. Ekkor Geszti Ferenc dévai várkapitány - nyilván a várbeli, nehezen megközelíthető rezidencia kiváltására - reneszánsz kúriát építtetett a várhegy alatt, a belvárosban. 1608-ban Bethlen Gábor Hunyad megyei ispán, a későbbi fejedelem kapta adományba a kastélyt, aki lényeges átépítéseket, bővítéseket hajtott végre rajta.

Gr. Bethlen (III.) Béla (1888-1979) főispán, kormánybiztos 1928-ra elkészült egyszerű, udvarházszerű kastélya méreteivel és puritán kialakításával is tulajdonosa legendás szerénységét és mértéktartását sugallja.

A kastély legelső épületét Bethlen Farkas (1505–1552) építtette, melynek alapjait 1545-ben helyezték le. Ezen alapkőletételről egy feliratos kőtábla emlékezik meg, mely a mai kastély földszintjén található. Az akkori kastély kinézetéről semmit nem tudni, azonban egy 1711-es inventárium alapján egy kőből faragott keretekkel díszített emeletes reneszánsz palotaként képzelhetjük el.

A négy saroktornyos, valaha külső falakkal és sarokbástyákkal megépített várkastély romjait a Küküllőközi dombvidék területén, a mai Bún község központjától délre, 1,5 km-re, a Nagy-Küküllő egykori kanyarulatában találjuk. Kisbún már a XVI. században a Bethlen családé volt, melynek egyik tagja, Bethlen Farkas erdélyi főgenerális kezdte el a kastély építését 1617-ben.

A reneszánsz stílusban épült várkastély alapjait még a XV. század közepén rakta le Bethlen Miklós fia, Márk. Az épület négyszögű udvar köré épült, lőrésekkel ellátott háromemeletes kerek tornyát egykor domborművű őrző alakok díszítették. A várkastély jellegét külső megjelenésében és belső részleteiben nagyrészt reneszánsz elemek határozták meg, de fellelhetők régebbről megmaradt középkori részletei is, főként az egykori gótikus várkápolnában.

A falut 1577-től az iktári Bethlen főúri család kapta meg adományul, ezért már itt született meg Bethlen Gábor, az Erdélyt később felvirágoztató fejedelem. Az egyemeletes, alsó szintjén lőrésekkel védelmezett, felül reneszánsz ikerablakokkal ellátott épület tipikus képviselője a XVI. századi főnemesi szállásoknak, amit az elengedhetetlenül szükséges védelmi berendezések mellett már az igényesebb és kényelmesebb lakhatási körülmények jellemeztek.

A nagyenyedi vár egyike a legrégebbi erdélyi kőváraknak. Kb. 3500 négyzetméter területen fekszik. A 13-16. század között épült. Ezen belül található a Bethlen-kastély, ami fejedelmi kastély funkcióját töltötte be az erdélyi fejedelemség korában. A várfal északi részén áll, Történelmi Múzeumként működik ma a Bethlen-kastély. 

Az alvinci református templomtól néhány száz méterre, a Maros és a Pián patak összefolyásánál emelkedő kisebb magaslaton a reneszánsz stílusban épült egykori Martinuzzi-várkastély romjai állnak. Helyén eredetileg egy, a XIV. században alapított Domonkos-rendi kolostor állt.

A Biális udvarház 1837-ben épült a székely nemesi kúriák régen ismert stílusában, nagy telekkel és melléképületekkel körülvéve, kőkerítéssel biztosítva. Biális Ferenc második fia Biális László, Tamás ezredes lányát kéri feleségül, és közösen építik fel a most létező Biális udvarházat.

Az egykori fejedelmi kastélyt 1569 és 1572 között építtette Bocskai György és fia, Bocskai István. A kastélyt 1594-ben Báthori Zsigmond erdélyi fejedelem Csáki Istvánnak adományozta, majd Bocskai István szerezte meg, aki 1606-ban Bánffy Lászlóra és a Haller családra hagyta.

A kúria a vargyasi Dániel kastély, és a nagyajtai Cserey-kúria megoldásával, tört-tetős megoldással épült. Kőlábas kapun át közelíthető meg, illetve az épület középtengelyében előreugró, kétszintes, kis körablakkal ellátott, tört vonalú oromfalas tornáccal rendelkezik. A tornác és az épület szintjeit a főhomlokzaton hangsúlyozott övpárkány választja el. A népi reneszánsz egyik jellegzetes példája.

A kastélyt klasszicista stílusban építették, tipikus mezőségi kúria kinézettel látva el. Jelenleg a világosi születésű nagy román író, Ioan Slavici, tárgyait bemutató múzeumnak ad otthont. Emellett ugyancsak a kastély épületében található egy kiállítás, melyet Emil Montia híres zeneszerzőnek szenteltek, aki élete nagy részét Világoson töltötte.

A kúria épülésének idejét a klasszicista épület elé ugró tornác oromzatán egykor, a kör alakú nyílás köré rendezett felirat jelezte: Építette: BJ. SzJ. 1866. A birtok az ortodox egyház tulajdonába került, aki parókiát alakított ki itt, és a felirat helyét felújítási munkák során ortodox kereszt foglalta el. A faluban jellegzetes nagyobb méretű udvarházak stílusától teljesen eltér a Böjthe-Cseke kúria.

A kastélyt a XX. század elején Boncza Miklós, Ady apósa építtette Csinszka (Boncza Berta) édesanyjának. Erre a sarokbástyás, földszintes építményre a mai kastély már nem is emlékeztet. Boncza Berta ugyanis az első világháború után, már Márffy Ödön festőművész feleségeként eladta a birtokot Octavian Goga író-politikusnak.

A településen álló kastély elődjét 1642-ben I. Rákóczi György építtette vadászkastélynak, késő reneszánsz stílusban. 1662-ben erdélyi országgyűlést is tartottak benne. Később több évtizedig lakatlanul állt. 1718 és 1734 között új tulajdonosa, Bornemisza János a vár köveinek felhasználásával, barokk stílusban helyreállította és kibővítette, többek között óratoronnyal és ellipszis alaprajzú házi kápolnával (a kápolna tornya 1867-ből való).

Br. Bornemissza (II.) Ignác egy évszázaddal később az elromosodott Bethlen-Thököly udvarház, a lakótorony és az egykori kapuépület bontásából származó kövekből építette a XIX. század közepén a klasszicista kastélyt. A korszakra jellemző építészeti jegyeket az udvar felőli homlokzat őrzi toszkán oszlopsor formájában. Az épület U tervrajzú kialakítása a keresztszárnyon végigfutó oszlopcsarnokkal a drági kastélyra emlékeztet.