A kúria főbejárata alatt állt egy emléktábla, amelyet az utolsó tulajdonosai – Damokos Dénes és neje, Hatolykai Pótsa Klára – vésettek bele az öt éves világháború befejezésének emlékére, 1919 augusztusában. A táblán az áll, hogy 1570-ig Bernáld, 1639-ig Damokos, 1732-ig Kálnoky, 1880-ig Zámbler, 1880-tól Damakos családok birtokolták, mind női ágon történő öröklés által.
A kúriát a telek közepére építtették, környezetét a millennium alkalmából parkosították. Ezt az államosítás után nagy részben elpusztították, de az 1970-es évektől sikerült helyreállítani. Áll a kúria jobb sarkától nem messze egy nagylevelű hársfa, amely arról híres, hogy állítólag 1882-ben ültették Jókai Mór tiszteletére és emlékére, a jelenlétében.
A kúria a Damokos-Cseh kúriával átellenben fekszik. Ugyanezen a telken az úthoz közelebb, a kőkerítéssel párhuzamosan egykor állt még egy udvarház, aminek faragott köveiből többet átmentettek a mostani kúriába. A klasszicista stílusjegyeket viselő portikusz timpanonját négy vaskos oszlop tartja.
A kúria építtetői Damokos János és felesége, Bartha Mária voltak. A helyén korábban kőből és téglából állt egy udvarház, de ezt a gyakori földrengések megrongálták, és a XVII - XVIII. századi alapokra fából emeltek új épületet. A korábbi épület faragott kőemlékei közül többet átmentettek az új házba.
A kúria empire-klasszicista stílusjegyeket hordoz, Damokos Ferenc építtette. Házasodás révén jutott az Eperjessy, majd vásárlás útján a Bartók családhoz.
A Daniel-kastély építése valószínűleg a XVII. század elején kezdődött, azután hogy 1621-ben Daniel Mihály, Háromszék alkapitánya, Bethlen Gábor fejedelemtől új adományt kapott olaszteleki birtokaira. Az évszázadok során az épület több átalakításon, bővítésen ment keresztül, vegső formáját a XX. század elején nyerte el.
A kastély XIX. századi tulajdonosa, Dániel Mihály a feltételezések szerint az örmény származású szamosújvárnémeti Dániel család leszármazottja volt. Az államosítás után az épületegyüttes a szászbogácsi állami gazdaság farmjaként működött, majd a rendszerváltást követően, a szokásos herce-hurca után a Dánielek örököse visszakapta, majd egy szász testvérpárnak adta el, akik a főépületbe vendégházat, a melléképületekbe pedig vendéglőt és borpincét hoztak létre.
A kastély a vargyasi Daniel család alsó udvarházhelyén található. Az épület késő reneszánsz faragványaival, barokkos díszítéseivel, valamint klasszicista bővítéseivel Erdővidék egyik leglátványosabb műemléke. A kelet-nyugati irányú hosszanti tengelyre fűződő épületegyüttest, zömök kőkerítés övezi, amelyen az északkeleti irányban levő kapun át lehet bejutni a kastély udvarába. A déli oldalon látható a hatalmas park és megszemlélhető az épület címertani jellegzetességeit felmutató homlokzat is.
A kúria többszöri átalakítás során nyerte el mai formáját, amely a díszességének kárára történt. Először egy dupla fedéllel ellátott manzárdtetős rész készült el, ezt később bővítették egy északkeleti szárnnyal. A hátsó részéhez is toldottak egy modernebb épületrészt, ami idegen az eredetitől.
Kutyfalva első kastélyát a XVII. században építtette gróf Pekry Lőrinc kuruc főgenerális és felesége, báró Petrőczi Kata Szidónia, aki a magyar barokk első költőnője volt.
A Hadadon található kúriát a Degenfeld család 2006-ban kapta vissza a román államtól, mivel 1946-ban államosították, s a tulajdonos közcélra szerette volna felhasználni. Ezért 2006 őszén gr. Degenfeld Pál átadta 39 éves koncessziós szerződéssel a Királyhágómelléki Református Egyházkerületnek, hogy töltse meg tartalommal.
A kúria datálását illetően Kónya Ádám 1975-ben megjelent cikkében említi, hogy a nagykapu két oldalán az 1838-as évszám látható. Ma már azonban csak a XIX. század első felére utaló vakolatdíszeket láthatjuk a kapulábakon.
Szabályos alaprajzú vár, oldalai 60 x 40 m hosszúak. Mind a négy sarkában egy-egy 450-os szögben elfordított négyzetes torony (kb. 7x7 m). A tornyok két külső sarkát támpillérek erősítik. A négy torony közül jelenleg már csak a nyugatinak csekély alapfala látható.
A Nagyvárad–Belényes főúton, a robogányi letérőtől balra, a Vida-patak völgyében fekvő település első okleveles említése 1508-ból származik Kosdanfalwa néven, a Telegdi família részére adott királyi új adománylevélben. A kúriát Dobsa Lajos színmű- és novellaíró a 19. század második felében építtette, romantikus stílusban. Ma I–VIII. osztályos iskola működik az épületben.
A Donáth kúria a XIX. század végén épült, de nem zárható ki, hogy volt itt egy előző épület. A klasszicizáló épület út felőli homlokzatát szegmensíves ablakok törik át, középen előreugró oszlopos tornác található.
Hármasfalu Marosvásárhelytől 26 km-re délkeletre, a Kis-Küküllő jobb partján fekszik. A XVIII. században épült barokk kúria ma falumúzeumként működik.
