Megújult tartalmak

Az abafájai Huszár-kastély a XIX. század elején épült, késő-barokk, klasszicizáló stílusú épület. A homlokzat tengelyében a főbejárat elé emelt kocsiáthajtó és az emeleti nyitott erkély barokkos kidolgozásúak, az épület főhomlokzatán a háromszögű oromfal, amelyben eredetileg a család címere állt, és a homlokzatok kevés dísze már a klasszicizmusra vall.

A kastély legelső épületét Bethlen Farkas (1505–1552) építtette, melynek alapjait 1545-ben helyezték le. Ezen alapkőletételről egy feliratos kőtábla emlékezik meg, mely a mai kastély földszintjén található. Az akkori kastély kinézetéről semmit nem tudni, azonban egy 1711-es inventárium alapján egy kőből faragott keretekkel díszített emeletes reneszánsz palotaként képzelhetjük el.

Az erdőszentgyörgyi Rhédey-kastély késő barokk stílusban épült, amely emeletes kiképzésével, zárt tömegével inkább városi palotára emlékeztet mint vidéki kastélyra. A műemléképület az 1807-1809-es évek alatt végzett átépítési munkálatok folyamán nyerte el a mai formáját.

A gernyeszegi kastély első tervét Mayerhoffer András készítette Teleki László felkérésére, aki a régi, már romos vár helyére szeretett volna egy főúri lakot. A kastély leggyönyörűbb része egyértelműen az emeleti nagy szalon, ahol csodával határos módon megőrizték az eredeti festést, két rokokó fehér porcelánkályhát és három üvegcsillárt.

A településen álló kastély elődjét 1642-ben I. Rákóczi György építtette vadászkastélynak, késő reneszánsz stílusban. 1662-ben erdélyi országgyűlést is tartottak benne. Később több évtizedig lakatlanul állt. 1718 és 1734 között új tulajdonosa, Bornemisza János a vár köveinek felhasználásával, barokk stílusban helyreállította és kibővítette, többek között óratoronnyal és ellipszis alaprajzú házi kápolnával (a kápolna tornya 1867-ből való).

A ma romjaiban fennálló, "U" alaprajzú, barokk épületet Haller Gábor emeltette 1760-ban. Stílusa közeli kapcsolatban van a gödöllői Grassalkovich-kastéllyal és körével, melyet a két birtokos család közti szoros rokoni kapcsolat magyaráz. A kastélyt egykor pompás franciakert övezte számos kerti létesítménnyel, házacskával, kőasztallal, tavacskákkal.

A reneszánsz stílusban épült várkastély alapjait még a XV. század közepén rakta le Bethlen Miklós fia, Márk. Az épület négyszögű udvar köré épült, lőrésekkel ellátott háromemeletes kerek tornyát egykor domborművű őrző alakok díszítették. A várkastély jellegét külső megjelenésében és belső részleteiben nagyrészt reneszánsz elemek határozták meg, de fellelhetők régebbről megmaradt középkori részletei is, főként az egykori gótikus várkápolnában.

A Marosvásárhelyről Segesvárra vezető műúton, a várost elhagyva, bal kéz felől tűnik fel az újklasszikus homlokzatú, rendkívül elhanyagolt kastély és a kastélyhoz tartozó néhány gazdasági épület. Mindezek ma kopár környezetben állnak, pedig valamikor 120 kataszteri hold nagyságú liget övezte.

Kutyfalva első kastélyát a XVII. században építtette gróf Pekry Lőrinc kuruc főgenerális és felesége, báró Petrőczi Kata Szidónia, aki a magyar barokk első költőnője volt.

A bükkösi jószág a magyargyerőmonostori Kemények ősi birtokai közé tartozott, a XVII. század első felében már udvarházuk állt itt. A ma is álló árkádos új kastély egy kis dombra épült, ezért a munkálatok során figyelembe vették a terepviszonyokat, azaz az épület azt a látszatot kelti, mintha felkúszna a dombra.

A faluban a 19. század közepétől a Telekieknek két nemesi lakhelyük is volt, amelyek közül ma már csak az egyik van meg. Az alsó, ma is meglévő romantikus homlokzatú kastély 1872-ben épült gr. Teleki (IV.) Lajos és bethleni gr. Bethlen Eszter fia, (V.) Domokos (1841-1907) megbízásából.

Petki István 1640-ben építtette a marosszentgyörgyi reneszánsz udvarházát, mely a mai kastély helyén állott. A Máriaffy család historizáló kastélyt építtetett a részben elromosodott, részben lebontott Petki-kastélyra, erre engednek következtetni az épületnél régebbinek látszó pincefalak.

A falu és a birtok több tulajdonos után 1610-ben, házasság révén került a Hallerek tulajdonába és maradt is több mint 300 éven keresztül. Jelenlegi formáját a kastély a XVIII. században nyerhette el a régebbi udvarház átalakítása nyomán. Az örökös, Haller Ilona visszakapta az épületet, 2007-ben pedig egy marosvásáhelyi vállalkozónak adta el, aki négy év alatt teljesen felújította. Jelenleg kastélyszálló működik benne.

I. Rákóczi György kedves hívének, a hadjáratokban jobbkezének számító Kemény Jánosnak szánta, de akaratát már csak fia, II. Rákóczi György valósíthatta meg és 1648. november 28-án a vécsi várat öt faluval Kemény Jánosnak (a későbbi fejedelemnek) és utódainak adományozta. Ettől fogva Marosvécs háromszáz évig a Kemény család tulajdona. Szép fekvéséért s a benne töltött csendes, békés napokért mindenki szerette.

A mezőzáhi kastély építése 1908-ban indult el, Ugron István távollétében. A kivitelezés felügyeletét Koncz György kolozsvári építőmérnök végezte, akit a korabeli Vállalkozók Lapja tévesen a kastély tervezőjeként említ. A kivitelezéssel Handler Dániel építkezési vállalkozót bízták meg: ő kapta meg Ugron Istvántól a kastély építésére szánt több mint 160.000 koronát, valamint ő adta ki a részfeladatok elvégzését különböző mestereknek.

A kastélyt 1545-ben Bogáti Gáspár építtette reneszánsz stílusban, zárt négyszögű, olaszbástyás alaprajzzal. Akkoriban Erdély egyik legkényelmesebb várkastélya volt, külső erődfalakkal és vizes árokkal.

A kastély építését 1769-ben kezdte el Teleki Sámuel. Az északi szárny 1769–1770 között épült, a déli szárny munkálatai 1773-ban kezdődtek el. Az építőtelepet a keresett marosvásárhelyi német kőművespallér, Schmidt Pál vezette. Az északi szárny mögött elhelyezkedő melléképületek az ezt követő évtizedekben épültek, a nagyméretű, eredetileg U alaprajzú, gazdasági funkciójú épületet Johann Hoffmann kőművespallér építette 1781–1782 között (napjainkban csak a főúttal párhuzamos, bástyaszerű tömbben végződő része áll).

A Zichy-udvarház néven is ismert vajdaszentiványi együttes konkrét építéstörténete nem ismert, de stílusjegyeik arra engednek következtetni, hogy a XVIII. században, vagy a XIX. század elején emelt épületekkel van dolgunk. Kemény Sámuel (mh. 1817) lánya, Kata, később Kun Józsefhez ment feleségül, az ő unokája, Jozefina Katalin Karolina Vilma 1880-ban Zichy Istvánhoz ment feleségül: a kúria így kerülhetett a XIX. század végén a Zichy család birtokába.