A barokk művészet a 17. század második felében kezdett Erdélybe beszivárogni. Kezdetben a már meglévő régi épületek homlokzatait és belsőit alakították át az új stílus szellemében, a 18. század közepétől pedig már sorra jelentek meg a barokk alaprajzú új kastélyok és udvarházak.

Mai hírlevelünkben három barokk kastélyt mutatunk be, melyek közül kettő még rendelkezik korábbi, reneszánsz kori előzményekkel is.

A fiatfalvi Ugron-kastély előzménye a Geréb család 15. századi udvarháza volt, melyet a család 1625 körül erődített reneszánsz kastéllyá átalakított. A 18. század közepére a kastély erősen rossz állapotba került, ugyanis évekig tulajdonjogi viták tárgyát képezte. Ekkor az elavult és omladozó épületrészeket lebontatták, a többit pedig késő barokk stílusban alakították át. A kastély udvari templomának stukkós boltívén található DN 1714 felirat valószínűleg ezeknek az építkezéseknek állít emléket. A felirat máig látható a boltozaton, a monogram Nemes Domokosra, Nemes János és Huszár Borbála egyik fiára utal.

Az átépítések következtében nyerte el a kastély jelenlegi L alaprajzát és aszimmetrikus elrendezését. A kastélyt különböző épületrészek tagolják, melyeket impozáns manzárdtetők hangsúlyoznak. A déli szárny középtengelyében található az emeletes kaputorony, melyen keresztül egy félköríves kocsiáthajtó vezet a belső udvarba. A kastély viszonylag egyszerű és visszafogott homlokzatait, illetve a belsőket a restaurálás során feltárt 17–18. századi építészeti elemek teszik különlegessé.

A fiatfalvi Ugron-kastély adatlapja ide kattintva érhető el.

A fiatfalvi Ugron-kastély

A görgényszentimrei Rákóczi-Bornemisza kastély elődje I. Rákóczi György fejedelem 17. századi reneszánsz stílusú udvarháza, amit az 1730–17508-es években a Bornemisza család bővített és barokk stílusban átépített. Ekkor épült hozzá az erdélyi viszonylatban ritka alaprajzi megoldásokat mutató ellipszis alaprajzú kápolna, az udvarház megközelítését szolgáló, a homlokzat elé kiugró lépcsőfeljáró, illetve a főépülethez csatlakozó hosszú, keleti szárny. A keleti szárny kétoldalát manzárdtetővel hangsúlyozott sarokrizalitok keretezik, középpontjában pedig egy barokk sisakkal koronázott óratorony emelkedik. A torony aljában boltozott kapualj vezet át a kastély kertjébe.

A 2009 és 2010 közötti feltárási munkálatoknak köszönhetően a főépület reprezentatív termeiben barokk stílusú falképek töredékei kerültek felszínre. A falképek az ablakok bélleteiben láthatók és emblémákat jelenítenek meg. Az emblémák több esetben babérkoszorúval keretezett medalionban jelennek meg és magyarázó szövegtekercsek kísérik őket. Többsége moralizáló jellegű és a jó vezető fő jellemvonásait mutatják be szimbolikus formában. A déli ablak jobb oldali medalionjában például egy felhős égbolt előtt ábrázolt mérleg tűnik fel, melynek egyik lapjára a fejedelmi koronát, másik lapjára pedig egy nyitott könyvet helyeztek. Az embléma a vezető nemesi származásának, ugyanakkor műveltségének fontosságára hívja fel a figyelmet.

A görgényszentimrei Rákóczi-Bornemisza kastély adatlapja ide kattintva érhető el.

A görgényszentimrei Rákóczi-Bornemisza kastély

A paszmosi Teleki-kastély a 18. század közepén épült, barokk stílusban, építtetője gr. Teleki Pál, Erdély egyik legjelentősebb arisztokrata családjának sarja. A kastélyegyüttes négyzetes alaprajzzal rendelkezik: hátul az 1750 és 1752 között épült lakóépület, a bejáratnál az 1760 körül épült tornyos kapuépület, két oldalt pedig gazdasági épületek határolták az udvart. Egy 1774-ben készült összeírás szerint az épület több helyiségének boltozatát stukkókkal díszítették. A stukkók kezdetben színesek voltak, innen eredt a szobák elnevezése is, például a nappali házat sárga szobaként, az úr hálóházát pedig zöld szobaként emlegették. A paszmosi kastély szobáinak szín szerinti megkülönböztetése a 19. század elején szűnt meg, ekkor ugyanis a kor divatja szerint a stukkókat fehérre meszelték.

A lakóépülettel szemben, az udvar másik végében emelkedett az impozáns barokk kapuépület. Központi eleme a magasba törő, gombos sisakú torony, ami egy 19. századi kiegészítése az épületnek, ugyanis az eredeti, fából készült óratornyok az 1824-es tűzvész során elpusztultak. A kapuépület középtengelyében a pilaszterekkel keretelt, széles, kosáríves kapunyílás helyezkedik el. A 18. századi források alapján a lakóépület, a kapuépület és a kertészház harsány kék színre voltak festve, fehérre meszelt sarkakkal.

A kastély kertjét egykor mitológiai szobrok díszítették. A fennmaradt töredékek egy részét B. Nagy Margit művészettörténész a Kolozsvári Történeti Múzeumba szállíttatta, másik részük pedig a Beszterce-Naszód Megyei Múzeumba került. 1945-ig a kaput két 18. századi barokk szobor – Nepomuki Szent János és a gyermekét tartó Szűzanya alakja – szegélyezte. A szobrok az 1970-es években a kastély kertjében álltak, töredékeiket jelenleg a felújított kastély lapidáriumában őrzik.

A paszmosi Teleki-kastély adatlapja ide kattintva érhető el.

A paszmosi Teleki-kastély