Korábbi hírlevelünkben Kolozs megyei kastélyok belső termeiről mutattunk be régi fényképeket. Ezúttal négy Maros megyei kastély szobáiba nyújtunk betekintést. A 20. század első felében készült fényképek felelevenítik a kastélyok egykori pompáját és hangulatát.
A marosvécsi Kemény-kastély 1537 és 1558 között épült, megjelenésében a késő gótikus és reneszánsz stílusjegyek uralkodnak. A kastélyt Erdély egykori fejedelme, Kemény János szerezte meg, ettől kezdve pedig egészen az 1949-es államosításig a Kemény család tulajdonában maradt.
A kastély leghíresebb lakója az író, költő és színházigazgató, br. Kemény János volt. A báró jelentős szerepet vállalt az Erdélyi Helikon folyóirat megalapításában is, melynek éves találkozóit a marosvécsi kastélyban szervezték.
A 20. század első felében készült felvételek tanúsítják, hogy a kastély egykor impozáns könyvtárral, vadásztrófeákkal díszített fogadóteremmel és igényesen berendezett szalonokkal rendelkezett. Az épületben az államosítást követően mentálisan sérült gyermekek nevelőintézete működött, így a belső termeket jelentősen átalakították. Eredeti berendezéséből kevés maradt meg, köztük egy zöldmázas cserépkályha, ami egykor a báróné szobáját díszítette. A tulajdonosok az utóbbi években néhány szobát felújítottak és tematikusan berendeztek.
Olvasson tovább a marosvécsi Kemény-kastélyról.
A marosvécsi Kemény-kastély belső terme vadásztrófeákkal
A marosvécsi Kemény-kastély könyvtára
A marosvécsi Kemény-kastély egyik belső terme
Keresd a Bethlen család ősi birtokainak egyike, a 14. századtól egészen az 1949-es államosításig a család tulajdonát képezte. A kastély építése több szakaszban zajlott a 16–17. század folyamán. Az épület megjelenésében a reneszánsz jegyek dominálnak. Legjellegzetesebb eleme a 16. század végén épült hengeres lakótorony, illetve a 17. század közepéről származó árkádos udvari loggia. A 16. század végétől az erdélyi nemesi rezidenciák reprezentatív helyiségeit festett emblémákkal kezdték díszíteni, melyek többsége a jó uralkodó tulajdonságait szimbolizálja. Ilyen ábrázolások töredéke maradt fenn a keresdi kastély öregtornyának emeleti helyiségében is.
A kastélyt az államosításig folyamatosan lakták a család tagjai. Erről a korabeli fényképek is tanúskodnak, melyek gondosan berendezett szobákat mutatnak be.
Olvasson tovább a keresdi Bethlen-kastélyról.
A keresdi Bethlen-kastély szalonja
A keresdi Bethlen-kastély egyik belső terme
A keresdi Bethlen-kastély egyik belső terme
Sáromberke a 17. század második felében került a Teleki család tulajdonába, a 18. század közepére pedig a család egyik jelentős birtokközpontjává vált. A kastély építése két szakaszban zajlott, barokk szárnyai a 18. században, neobarokk stílusú központi szárnya pedig a 20. század elején épült. A kastély történetében jelentős szerepet játszott a marosvásárhelyi Teleki Téka alapítójaként ismert Teleki Sámuel és az Afrika-kutató Teleki Samu. A főurak az építkezési tevékenységük mellett kiemelkedő szerepet töltöttek be a térség kulturális életében és fejlődésében is.
A sáromberki kastély termeiben muzeális értékeket képviselő tárgyak sokasága kapott helyet, melyek tükrözték a világlátott tulajdonosok gyűjtőszenvedélyét. A kastélyban őrizték többek között Teleki Samu vadásztrófea-gyűjteményét, melynek több darabja Afrikából és Indiából származott. A második világháborút követő időszakban a kastély berendezése és az értékes gyűjtemények is megsemmisültek vagy elkallódtak. Csupán néhány vadásztrófea maradt meg, ezek a görgényszentimrei erdészeti iskolába kerültek. Éppen ezért nagy jelentőséggel bírnak azok a fennmaradt fényképek, melyek a kastély belső termeit és egykori berendezését örökítik meg.
Olvasson tovább a sáromberki Teleki-kastélyról.
A sáromberki Teleki-kastély ebédlőterme vadásztrófeákkal
Teleki Samu dolgozószobája a sáromberki kastélyban
A sáromberki Teleki-kastély szalonja
Kerelőszentpál 1610-ben került a Haller családhoz és egészen az 1949-es államosításig a tulajdonukban maradt. A kastélyt a 17. század első felében kezdték építeni. Végső alakját az 1770–1780-as években nyerte el, gr. Haller Gábor tábornok és felesége, Grassalkovich Anna Mária megbízásából. Az új, barokk stílusú kastély hűen tükrözte a család anyagi erejét és közéleti pozícióját.
A kastély legreprezentatívabb terme az emeleten nyíló nagyterem volt, melynek kétoldalán szalonok sorakoztak. A szobákat valamikor címeres, faragott ajtókeretek, fehérmázas rokokó kályhák és értékes műtárgyak díszítették. A kastélyban őrizték a családi ősgaléria festményeit is, melyek a Haller család őseit és kiemelkedő személyiségeit örökítették meg.
A kastélyt a második világháború idején feldúlták és kifosztották. Az épen maradt bútorokat és tárgyakat a család Marosvásárhelyre menekítette, a könyvtár egy részét pedig a Teleki Tékának adományozta. A családi ősgaléria néhány festménye is megmenekült, ezeket különböző magángyűjteményekben őrzik, egy részük a marosugrai Haller-kastélyban tekinthető meg. Erdély egyik legimpozánsabb barokk főúri rezidenciája ma romokban áll, a nagyszabású építkezések és a gazdagon képzett belső terek emlékét csupán archív felvételek őrzik.
Olvasson tovább a kerelőszentpáli Haller-kastélyról.
A kerelőszentpáli Haller-kastély ebédlőterme
A kerelőszentpáli Haller-kastély szalonja
A kerelőszentpáli Haller-kastély lépcsőháza