A kommunizmus idején államosított nemesi rezidenciákra a rendszerváltás után különböző sors várt. Egyes épületekben máig állami intézmények működnek, így látogatásuk nem megengedett a széles közönség számára. Több kastélyt visszaszolgáltattak a tulajdonos családok leszármazottainak, ezek egy részét pedig sikerült restaurálni és hasznosítani. Ennek ellenére akadnak olyan kastélyok, nagy múltú épületek is, melyek mára romokban állnak, a nagyszabású építkezések és a gazdagon kiképzett belső terek emlékét csupán a korabeli leírások és archív felvételek örökítik meg. Mai hírlevelünkben három ilyen tragikus sorsú kastélyt mutatunk be. Célunk kiemelni ezeket a műemlékeket a feledés homályából és felhívni a figyelmet felbecsülhetetlen értékükre.

A kapjoni Haller-kastély fénykorában Erdély egyik legszebb barokk kastélya volt. Napjainkban elsősorban egyedi építészeti díszítése miatt ismert, az ablakok fölötti faragott kagylómotívumoknak köszönhetően gyakran „kagylós kastélyként” emlegetik. A kastély egyik legkülönlegesebb helyisége, a nagyszabású barokk építkezéseket megrendelő gr. Haller György özvegyének, Csáky Borbála grófnőnek a szobája volt, amit egy allegorikus falképsorozat díszített. A falképek az öt emberi érzéket jelenítették meg és a székely származású, de Kolozsváron működő Veress Mátyás képíró első ismert alkotásainak számítanak. A kastély a kommunizmus idején súlyos károkat szenvedett, ám helyreállítására sosem került sor. A rendszerváltás után magára hagyott épületet a környék lakossága kifosztotta, belső dekorációja az évek során teljesen elpusztult, homlokzati díszei pedig csak töredékes állapotban maradtak fenn. A műemléki épület jelenleg előrehaladottan romos állapotban van és sürgős állagvédelmet igényel.

A kapjoni Haller-kastély adatlapja ide kattintva érhető el.

A kapjoni Haller-kastély 1928 előtt

A Haller család kerelőszentpáli kastélya is hasonlóan impozáns főúri rezidencia volt egészen a 20. század közepéig. A kastély az 1770–1780-as években épült, gr. Haller Gábor tábornok és felesége, Grassalkovich Anna Mária megbízásából. A fényűző, barokk stílusú épület hűen tükrözte a család anyagi erejét és közéleti pozícióját, megjelenése a gernyeszegi Teleki- és a gödöllői Grassalkovich-kastélyokkal rokonítható. A kerelőszentpáli kastélyban őrizték a családi ősgaléria festményeit is, melyek a Haller család őseit és kiemelkedő személyiségeit örökítették meg. A festmények egy része megmenekült, ezeket jelenleg különböző magángyűjteményekben őrzik, néhány portré például a kerelőszentpállal szomszédos marosugrai Haller-kastélyban található. A sorsára hagyott kastélynak mára csupán omladozó falai láthatók, tetőzete teljesen beomlott, díszítőelemei pedig megsemmisültek.

A kerelőszentpáli Haller-kastély adatlapja ide kattintva érhető el.

A kerelőszentpáli Haller-kastély az 1930-as években

Az abafájai Huszár-kastély a 19. század elején épült késő-barokk, klasszicizáló stílusban. Végleges alakját a század végén nyerte el, miután br. Huszár Károly jelentős mértékben bővítette és átalakította. A kastély gazdag és ízléses berendezése, a német reneszánsz, francia barokk és empire stílusú bútorok, illetve az értékes festmények a második világháború során elkallódtak. A kommunizmus idején több intézmény költözött a kastélyba, míg végül a fogyatékos gyermekek kisegítő iskolája rendezkedett be falai között. Miután az iskola a telken emelt új épületbe költözött a kastély teljesen elhagyatottá vált, állapota gyors ütemben romlott, így az impozáns együttesből csupán romok maradtak.

Az abafájai Huszár-kastély adatlapja ide kattintva érhető el.

Az abafájai Huszár-kastély a 20. század első felében