Mai hírlevelünkben ismét olyan kastélyokra, nagy múltú nemesi rezidenciákra szeretnénk felhívni a figyelmet, melyek erősen romos állapotban vannak vagy éppen a teljes megsemmisülés határán egyensúlyoznak.
Korábban a Haller család kapjoni és kerelőszentpáli, illetve a Huszár család abafájai kastélyát is bemutattuk, ami ide kattintva érhető el.

A koronkai Tholdalagi-kastély elődje egy 17. századi udvarház volt, amit az 1830-as években jelentősen átalakítottak. Az elkészült épület arányos méreteivel, közel szimmetrikus alaprajzával és visszafogott díszítésével a klasszicista építészet szép példájává vált. Az épület 1946-tól az 1949-es államosításig üresen állt, a kommunizmus idején pedig a termelőszövetkezet használta raktárként. A rendszerváltás után a kastélyt az utolsó tulajdonos, Tholdalagi József Magyarországra emigrált lányai kapták vissza. Az épület ekkor már elég rossz állapotban volt, így az örökösök az eladása mellett döntöttek. A kastélyt és a hozzá tartozó birtokot 2005-ben vásárolta meg egy francia üzletember, Jean Claude Moscovici, aki ígéretet tett arra, hogy három éven belül helyreállítja a főépületet. Moscovici azonban sem helyreállítási munkálatokat nem végzett az épületen, de még annak őrzését sem biztosította megfelelően, így a műemlék épület idővel tolvajok prédájává vált. A tulajdonos 2021-ben a helyi önkormányzatnak adta el a kastélyt, ami jelenleg erősen romos állapotban van, tetőszerkezete beomlott, falai pedig folyamatosan áznak. A kastély és a gazdasági épületek maradványai kopár környezetben állnak, ugyanis az egykori park is teljesen tönkrement a kommunizmus idején, a fákat kivágták, a földet pedig felszántották és beépítették.

A koronkai Tholdalagi-kastély adatlapja ide kattintva érhető el.

A koronkai Tholdalagi-kastély a 20. század elején

Magyarcsesztvén egykor két nemesi rezidencia is állt, melyek közül a régebbi, az ún. „kiskastély” a 18. században épült, barokk stílusban, a „nagykastély” pedig a 19. század közepén, klasszicista stílusban. A magyarcsesztvei birtok utolsó tulajdonosa gr. Mikes Kelemen és Béldi Emma fia, Mikes Mihály volt, aki feleségével, Bánffy Eszterrel és gyermekeivel egy ideig a „nagykastélyban” élt. A „kiskastélyt” az özvegy Béldi Emma lakta, aki férje halála után innen igazgatta az uzoni és szászfenesi gazdaságot is. A család a második világháború idején, 1944-ben Magyarországra menekült és csak 1946-ban tértek vissza Csesztvére, ahol a kifosztott és megrongált épületek fogadták őket. A „nagykastélyban” a kommunizmus idején a helyi termelőszövetkezet székháza működött. A birtokot a rendszerváltást követően Mikes Mihály lánya, Mikes Borbála kapta vissza, ám a kastély ekkor már romokban állt, tetőszerkezete pusztulásnak indult, falainak nagy része pedig leomlott. Mára csupán a kastély falcsonkjai és oszloptöredékei, illetve a kápolna, az egykori gabonás és a birtok barokkos kapujának maradványai idézik az egykori szép időket.

A magyarcsesztvei Mikes-kastély adatlapja ide kattintva tekinthető meg.

A magyarcsesztvei Mikes-kastély a 20. század elején

Az aranyosgerendi Kemény-Bánffy-kastély a 16. században épült, minden bizonnyal egy szabályos alaprajzú, sarokbástyás, reneszánsz stílusú épület lehetett, amit a 18. században jelentősen átalakítottak. Ekkor épülhetett a jelenlegi, L alaprajzú kastély, melynek két szárnyát a késő barokk jegyében képezték ki. A kastély délkeleti és északnyugati sarkán álló hatszögű tornyok 1824-ben épültek hozzá. Az államosítás előtti években Bánffy Endre és Zichy Borbála három Erdélyben maradt gyermeke, József, Eszter és István élt Gerenden. Bánffy Eszter férjével, Mikes Mihállyal és gyermekeivel a korábban említett magyarcsesztvei birtokról költözött Gerendre, hogy a családi birtok fenntartásában segítsen. A kastélyban kommunizmus idején a helyi termelőszövetkezet székháza működött. A rendszerváltás után a kastélyt a két fivér, Bánffy József és Bánffy István kapták vissza. Később István megvásárolta József részét is, majd a karbantartás fejében bérbeadta az épületet egy osztrák vállakozónak, Gerhard Spitzernek. Spitzer rászoruló fiatalokat költöztetett a kastélyba, akikkel 1996–1999 között felújították az alagsort és az emeleti szobák egy részét. Ekkoriban betonozták le a folyosót és az ebédlőt, amit korábban gyönyörű, nagyméretű terméskövek borítottak. Az elvégzett munkálatok ellenére a kastély állapota fokozatosan romlott, ugyanis tetőszerkezete omlásnak indult és több szoba mennyezete beszakadt, így Spitzer és a fiatalok egy idő után az istálló épületébe költöztek. Bánffy István halála után az általa kijelölt örökös, Fornet Béla és Gerhard Spitzer évekig pereskedtek a kastély tulajdonjogáért, amit a bíróság végül az utóbbinak ítélt oda. Időközben azonban Spitzer sorsára hagyta az épületet, ami jelenleg erősen romos állapotban van.

Az aranyosgerendi Kemény-Bánffy-kastély adatlapja ide kattintva érhető el.

Az aranyosgerendi Kemény-Bánffy-kastély a 20. század elején