A 20. század közepén államosított nemesi rezidenciákra a rendszerváltás után különböző sors várt. Némelyikben máig állami intézmények működnek, így látogatásuk nem megengedett. Ezzel szemben több kastélyt és udvarházat visszaszolgáltattak a tulajdonos családok leszármazottainak, ezek egy részét pedig azóta restaurálták is. Akadnak azonban olyan épületek, melyek mára romokban állnak vagy teljesen megsemmisültek már.
Mai hírlevelünkben három olyan tragikus sorsú kastélyra szeretnénk emlékezni, melyek a 20. század folyamán elpusztultak és mára csupán néhány archív felvétel vagy ábrázolás maradt róluk.
Bonyhán egykor két kastély állt. A ma is álló, felújított Bethlen-kastély a régebbi, melynek alapjait 1545-ben tették le. A másik kastélyt Bethlen János kancellár építtette 1675-ben. A zárt alaprajzú, késő reneszánsz épület négy sarkát kör alakú tornyok szegélyezték, így erős hasonlóságot mutatott a küküllővári Haller-kastéllyal. Az épület a 19. században már üresen állhatott, ugyanis amikor Bethlen Árpád az 1880-as években szeszgyárat létesített a birtokon, a kastély emelete szolgálati lakásként működött, a földszintet pedig gabona tárolására használták. A kastélyt rajzok és archív felvételek alapján ismerjük, ugyanis a család a két világháború között lebonttatta. Ebben a kastélyban született 1700-ban Bethlen János kancellár unokája, az irodalmi munkásságáról ismert Árva Bethlen Kata.
A lebontott kastély Bonyhán
Az aranyosgyéresi Betegh-birtokon szintén két udvarház állt a 20. század közepéig. A nagyobbikat a család lakta, a ma is álló „kicsi házat” pedig vendégek elszállásolására használták. Mialatt a család 1944 őszén Budapestre menekült az orosz front elől, a nagyobbik, lakó nélkül maradt udvarházat kifosztották, majd építőanyagként széthordták. Mára csupán néhány archív felvétel maradt a főhomlokzatáról, illetve néhány kézi rajz, melyeket Teleki Mihályné Betegh Mária idős korában készített az épületről, gyerekkori emlékei alapján. A nagy udvarház hasonlított a jelenleg is álló kis kúriához, elől oszlopos portikusszal, hátul tornáccal rendelkezett és négy, emeletes sarokbástya fogta közre. A jelenleg is álló kis kúriát a család 2020 és 2023 között felújíttatta, kérésre látogatható.
Az elpusztult Betegh-kúria AranyosgyéresenMarossárpatakon a 19. század második felében két nemesi udvar épült ki, két klasszicista stílusú kastéllyal. Míg felső-udvart Teleki Domokos, addig az alsó-udvart, a jelenleg is álló kastéllyal együtt, Teleki Mihály bírta. A felső kastély utolsó grófi lakója br. Bornemisza András felesége, Teleki Polixéna volt. Halála után a birtokot gr. Teleki Arctúr örökölte. Teleki Arctúr fia, Béla 1933 őszén Magyarországra távozott, a kastélyt és a hozzá tartozó javakat pedig eladta Alexandru Vaida-Voievod román miniszterelnök fiának, Mirceának. Mircea Vaida-Voievod tavasztól őszig tartózkodott a kastélyban, távollétében Kis László intéző viselte gondját az épületnek. 1937-ben Mircea a kastélyt övező birtokokat eladta a sárpatakiaknak, ami nagyban hozzájárult a település későbbi gazdasági fejlődéséhez. Mircea 1940-ben, a bevonuló magyar katonák elől menekülni kényszerült, így a kastély sokáig gazdátlanul állt. A negyvenes évek közepéig több család talált ideiglenes menedékre az elhagyatott kastély falai között. Az 1945 után visszatérő Mircea áruba bocsátotta birtokát, ami végül az impozáns felső kastély tragédiájához vezetett, ugyanis az új tulajdonos, Kövesdi (Petreanu) Dumitru toldalagi lakos az épületet lebontatta, anyagát eladta, ezt követően pedig a park fáit is letarolta. A ma is álló alsó kastélyban 1951-től kórház működik, így nem látogatható.
A lebontott felső kastély Marossárpatakon