A Bethlen Pál birtokában lévő kastély építési körülményei tisztázatlanok. A már említett korabeli felvétel és a sarokbástyák alapján feltételezhető, hogy a főispán egy 17. századi kastély átépítése révén alakította ki saját kastélyát. Az átépítés során megtartották a két sarokbástyát, azonban a barokkos oromzatot átalakították, a földszintes épületre egy emeletet húztak, így jött létre az eklektikus stílusú új kastély. Sisa József művészettörténész szerint Kallina Mór jó nevű építész tervei alapján valósult meg a kastély átalakítása 1900 körül. A kastélyt a 20. század elején erős kőfal vette körül, a nyugati falakon kívül terültek el a régi vár romjai.

Az 1945-ös államosítás előtt gr. Bethlen László tulajdonában volt az épület és a körülötte lévő melléképületek (ez utóbbiakban lengyár működött). Egy 1977-es összeírás alapján az egyemeletes kastélynak 16 helyisége volt, és 8 melléképülete. Jelenleg egy melléképülete áll, amelyet múzeummá alakítottak át.

Az 1990-es években művelődési ház és könyvtár működött a kastélyban. Az egykori díszes előadótermet és a hátsó színpadot a ’80-as években szinte kétszeresére bővítették és a belső berendezését a kornak megfelelően átalakították. Jelenleg Bethlen város polgármesteri hivatala működik benne.

A kétszintes kastély szabálytalan tömegformálású és többrendbeli beavatkozások nyomait mutatja. Az épület magját egy nyújtott tengely alkotja, amely észak-dél irányban húzódik. Egy nagyméretű előadóterem, a déli oldalon pedig három kisebb méretű terem alkotják az épület földszinti magját. Ezt a hosszabb egységet két oldalról egy-egy rövid helyiség övezi, amelyek összekötik az épület magját az épület két sarkán elhelyezett hatszögű tornyokkal. Az egykori épületmag szimmetriáját az 1980-as években megnagyobbított előadóterem bontja meg. A fő épületszárny középső tengelyében egy háromtengelyes rizalit kapott helyet, amelyhez az épületbe vezető lépcsős terasz kapcsolódik. A rizalit rejti magában a főlépcsőházat a lépcsőfordulós, emeletre vezető kétkarú lépcsővel. A fentiekben ismertetett fő szárnyra merőlegesen csatlakozik egy öt helyiséget magába foglaló szárny. A 20. század eleji felvételeken már látható ez a szárny is.

Az épület emeletén a helyiségek elrendezése néhány különbségtől eltekintve megegyezik a földszinti termek kiosztásával. Az egyik lényeges különbség az, hogy az északi, alacsonyabb torony csupán földszintes, míg a nagyobb alapterületű déli toronynak (amelynek belső terét három helyiségre tagolták) emeleti szintje is van. Az északi bástyához hasonlóan, az épülettömb északi felén elhelyezkedő előadóteremnek szintén nincs külön emeleti szintje. A földszinti alaprajzon megfigyelhető az előadóterem bővítésének vonala, de az emeleten csupán a terem légtere található. 
Az L alakú kastélyt kontyolttető, az összekötő szárnyakat nyeregtető, míg a bástyákat vízvezetős hatszögű bádog toronysisak fedi. Az épület alatt egy pince húzódik, amelynek négy boltozott helyisége van. Ezeket jelenleg nem lehet megtekinteni, az építési fázisok megkülönböztetése szempontjából azonban fontos lenne ismerni, hogy az épület mely részei alatt húzódnak.

A kastély főhomlokzata a nyugati oldalon helyezkedik el. Egykori képeslapok alapján néhány jelentős átalakítás figyelhető meg. A legkorábbi, általunk ismert állapotban a homlokzat kialakítása a következőképpen nézett ki: a három tengelyes bejárati rizalit uralta a homlokzatot, a rizalit mögött húzódott az épület fő szárnya, amelyet két oldalt hatszögű tornyok zártak le. A rizalit előtt egy vaskorlátos terasz helyezkedett el, amelyre kőlépcső vezetett. A rizalit tömbjét függőlegesen négy díszes fejezetű falpillér tagolta, ezekre támaszkodott a vízszintes gyámkősoros párkány. A homlokzatot középen barokkos csigavonalas oromzat zárta le, amelynek fő dísze a gyámkősoros párkány felett elhelyezett nagyméretű Bethlen-címeres tábla volt. Az oromzat két oldalán a párkány felett domborműves attika kapott helyet. A bejárat két oldalán egy-egy magas, háromkaréjos díszítésű ikerablak törte át a falat. A hatszögű tornyon a tető alatt a rizaliton is megjelenő gyámkősoros motívum vonult végig.

Az 1900 körül zajlott átépítés során megváltoztatták a főhomlokzat kiképzését. Megfigyelhető, hogy a korábbi földszintes épület egy részére emeletet húztak. A nagyterem és az északi torony földszintes maradt, a bejárati rizalit és a tőle délre elhelyezkedő épületszárny viszont egy szinttel magasabb lett, a déli torony is emeletes. Források hiányában nem ismert, hogy a déli torony ekkor változott-e át kétszintes építménnyé, vagy már korábban is emeletes volt. A bejárati rizalit előtti teraszt meghagyták az eredeti állapotban, az ablakokat viszont megváltoztatták. A földszinten, az ajtó két oldalára egy-egy záróköves keretezésű, egyenes záródású ablak került. Az emeleten a középső egy hármasablak, két oldalán egy-egy szemöldök-keretes ablak foglal helyet. A rizalitot lezáró oromzat formája is megváltozott, a német reneszánsz ihletésű csigavonalas építményt egy hármasablak töri át, alatta egy kis táblába foglalt Bethlen-címer látható. A homlokzat déli szárnyán a földszinten két egyenes záródású ablak, felettük két pár kettős ablak jelenik meg, az ablakok elosztása megegyezik a ma is látható állapottal. A főhomlokzat kinézete 1927-re sem változott, amint ez Keöpeczi Sebestyén József rajzán is megfigyelhető.

Az 1980-es években végzett átalakításoknak köszönhetően módosult a homlokzat képe. A rizalittól balra (északra) elhelyezkedő épületszárny ablakait befalazták és a szárnyat megmagasították, így jött létre az előadóterem. A rizalit architektúráját megtartották, de eltüntették az ablakok keretezését és eltávolították a Bethlen családi címert az oromzatról. A bástyák közül a déli esett át fontosabb bevatkozáson, földszintjén ugyanis befalazott ablakok nyomai látszanak. A déli szárny alsó szintjén látható egy szegmensíves bejárati ajtó, amely a pincébe vezet.

Az épületen végrehajtott 20. századi bővítések teljesen megbontották az együttes tömegkompozícióját, silány külsőt eredményezve. A kastély egykori berendezése nem ismert számunkra. Az eredeti, 1900 körüli állapotokat szemlélteti a faburkolatos és esztergált korláttal ellátott főlépcsőház kialakítása. A főlépcsővel szemben, az emeleten egy nagyméretű zöldmázas historizáló kandalló maradt fenn, amelyet gazdag későreneszánsz jellegű motívumkinccsel díszítettek (fogazatos párkány, tojássoros fríz, gyümölcs- és virágfüzérek).

A kastély hátsó homlokzata egykor egy igényesen kialakított parkra nézett, amelynek fáit az 1960-as években kivágták. A kastélyhoz tartozó melléképületek közül jelenleg csupán egy áll fenn, múzeumnak átalakítva. Tíz évvel ezelőtt még állt két lakóépület (egyikben konyha és cselédház, másikban a vendégház volt egykoron), valamint a 18. századinak gondolt, barokkos ablakú istállók. Ezeket az épületeket időközben elbontották.