A kastély XIX. századi tulajdonosa, Dániel Mihály a feltételezések szerint az örmény származású szamosújvárnémeti Dániel család leszármazottja volt. Mivel nincs semmilyen bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a Dánielek valamelyik vámosgálfalvi birtokos család tagjával házasságot kötöttek volna, valószínűleg vásárlás útján szerezték a tekintélyes birtokot. Dániel Mihály fia volt a kastély második tulajdonosa, tőle államosították el 1949-ben.

A dombtetőn álló főépület és baloldalon az udvar teljes hosszában végighúzódó gazdasági és személyzeti épületekből álló komplexum vélhetően teljes egészében egy, a XIX. század második felében zajló építkezés eredménye. A jól pozicionált, oszlopos, timpanonos neoklasszicista épület nem, de a gazdasági és személyzeti épületek jelentős változásokon estek át.

Az államosítás után az épületegyüttes a szászbogácsi állami gazdaság farmjaként működött, majd a rendszerváltást követően, a szokásos herce-hurca után a Dánielek örököse visszakapta, majd egy szász testvérpárnak adta el, akik a főépületbe vendégházat, a melléképületekbe pedig vendéglőt és borpincét hoztak létre.