Erdővidék más nemesi épületeihez hasonlóan a kastély a késő reneszánsz szellemében épült, a XIX. század folyamán kalsszicista szárnnyal bővült. Az épületen több értékes késő reneszánsz kőfaragvány lelhető fel. A kastély északnyugati végében található pince és a felette levő helyiségek kiképzése a legrégiesebb, így ezt azonosíthatjuk a Daniel Mihály által legelsőként megépített „szállással.” A következő nagyobb építkezés II. Daniel Mihály (Daniel Mihály unokája) nevéhez fűződik, aki megépítette a kastélyhoz északkeleti irányban 45°-ban kapcsolódó rövidebb épületszárnyat. A rövidebb szárny minden bizonnyal emeletével együtt elkészült, hiszen tudjuk, hogy alsó szintjén eredetileg kapubejáró volt. Az 1669-es építési munkálatokról emlékezik meg az épület homlokzatán elhelyezett faragott kőcímer. Az olaszkoszorúba foglalt címerkép két növénydíszes oszlop és egy rozettával ékesített timpanon által meghatározott térbe illeszkedik. A pajzs alját egy dombocska tölti ki, melyen a család jelképe, a nyakán balfelőlről átnyilazott hattyú áll. Tőle kétoldalra a H és I betűk Haller Judit (Daniel Mihály felesége) nevét jelölik. A pajzson koronás, díszes takarójú sisak látható, rajta átlőtt nyakú hattyúval, melynek két oldalán Daniel Mihály iniciáléi olvashatók. A fülkének a timpanon alatti részét a család jelmondata és a készítés éve tölti ki: DEUS PROVIDEBIT (Isten gondoskodik) / ANNO 1669. A faragvány készítőjének nevét nem ismerjük (talán brassói kőfaragó), az 1980-as években került vissza eredeti helyére, egy ideig a székelykeresztúri múzeum kőtárában őrizték. Az 1669-es építés emlékét őrzi az egyik vörös andezitből készült ajtó kerete is. Szemöldökkövének fogrovatos párkánya alatti pajzsán a házaspár MD és HI monogramjai az 1669-es évszámot fogják közre. 

Daniel Mihály 1680-ban újra építkezni kezdett, a hosszabb szárnyra is emeletet építtetett. Az építkezéshez a fát az olaszteleki református egyházközség erdeiből hozatta, ennek fejében megígérte, hogy a templom körül felépítteti a kőkerítést. Ennek a kötelezettségének azonban utódai csak jóval később tettek úgy-ahogy eleget – tanúsítják az olaszteleki egyházközség elmarasztaló vizitációs jelentései. Az 1680-as építkezést volt hivatva megörökíteni az épület hosszabb szárnyán látható nagyméretű stukkódísz. A stukkó, a Haller Judit és Daniel Mihály által elkezdett újabb építkezés befejezésének időpontjaként 1680. szeptember 20-át jelöli meg. Az út felőli homlokzaton befalazva megfigyelhető még néhány késő reneszánsz, kőből faragott ablakszemöldök, valószínűleg ma már másodlagos elhelyezésűek. Ezek közül egyiken az MD iniciálékat, a profilozás fölött pedig az 1680-as évszámot jelenítették meg. Egy másik szemöldökkő középtengelyében lévő pajzson pedig az átlőtt nyakú hattyú és a kissé csonkított MD monogram látható. Az épület egészen a XIX. század közepéig megőrizte formáját, báró Rauber Nándor tulajdonába kerülve, ő átszervezte az épület emeletén lévő termek beosztását, és más kisebb átalakításokat is végeztetett. Az utolsó nagyobb mérvű javítás Daniel Gábor nevéhez fűződik, kinek felesége, Rauber Mária révén került újra az épület a Danielek tulajdonába. 1884-ben Daniel Gábor csatoltatta az épület központi részéhez az északkeletre néző klasszicizáló szárnyat a félköríves ablakokkal, oromfalán terakotta lapon megjelenített átlőtt nyakú hattyúval. Ugyancsak ő falaztatta be a kapubejárót is. Ekkor kerülhetett ide a hátsó “kicsi kastélyból” az 1649-es évszámot és ID monogramot viselő ajtókeret, valamint ennek két oldalára az 1884-es építkezésről megemlékező két feliratos márványtábla: V. D. G. / UDVARHELYMEGYE / FŐISPÁNJA és R. M. / UJITATTÁK / AZ 1884-IK ÉVBEN. Valószínûleg ekkor kapta az épület az udvarra néző nagyméretű félköríves ablakait is. Az épület utca felőli homlokzatához az 1890-es évek elején épült hozzá a szellős veranda, melyet Draskóczy Jenő mérnök tervezett. Az államosítás után a kastély végigjárta az ilyen épületeknél szokásos utat, eredeti bútorzata elveszett, irodahelyiségek kaptak benne helyet, magtárként, vegyszerraktárként is szolgált, állapota folyamatosan romlott. Arról, hogy mi pusztult el, csupán feltételezéseink lehetnek.

Tulajdonviszony: a rendszerváltás után a tulajdonosok visszakapták és eladták a kastélyt, melyben most szálló üzemel.