A hagyomány szerint a Rhédey-kastély helyén egykor sarokbástyákkal megerősített apátság, templom és kolostor állt. 1569-ben a Kornis család kastélyt épített a romokra. Az egykori Kornis-kastély anyagának felhasználásával, marosvásárhelyi mesterek által épült fel a XVIII. század második felében a mai Rhédey-kastély első változata. Az épület Rhédey (V.) Zsigmond (1727-1758) és felesége, hadadi br. Wesselényi Katalin megrendelésére készült, akiknek emlékét több címeres emlék őrzi a református templomban. A kastély Rhédey (V.) Zsigmond elhunyta után fiára, (IX.) Ferencre (1756-1772) szállt, akinek fiatalkori halálát követően, (V.) László ágán öröklődött tovább. A birtokot és a kastélyt előbb Rhédey (IV.) Mihály (1720-1791), majd annak fia, (IX.) László kapta meg. Az épületen gr. Rhédey (IX.) László (1775-1835) és felesége, br. Inczédy Ágnes (1788-1856) megbízásából 1807-1809 folyamán újabb átalakítási, felújítási munkálatokat végeztek. A Rhédey-kastély az első világháború után a Schuller kereskedőcsalád birtokába került, majd 1935-től állami hivatalok működtek benne.

A műemléképület 1948-2010 között a helyi általános iskolának adott otthont. 2011-ben a Kulturális és Örökségvédelmi Minisztérium támogatásával az épületen felújításokat végeztek, kicserélték az ajtókat, ablakokat, a tetőzetet feljavították, az épület pilléreit megerősítették, az egykori termeket eredeti állapotukba állították vissza. A városvezetés tervei szerint az iskolát nem költöztetik vissza a restaurált épületbe. A kastélyt turisztikai és kulturális célokra használnák, a nagytermekben kiállítások kapnának helyet, a pincerészben pedig borpincét, vendéglátó egységet rendeznének be.

Az erdőszentgyörgyi Rhédey-kastély késő barokk stílusban épült, amely emeletes kiképzésével, zárt tömegével inkább városi palotára emlékeztet, mint vidéki kastélyra. A műemléképület az 1807-1809-es évek alatt végzett átépítési munkálatok folyamán nyerte el a mai formáját. Az újjáépített kastély mindkét szintje központosan elhelyezett hallt zár körül. A földszinti termek boltozatosak, az emeletiek síkmennyezetűek, díszesen festettek. Az emeleti nagy szalon belmagassága nagyobb, mint a többi termeké, magasságát az államosítás után egy fagerendás mennyezettel csökkentették. Az eredeti, díszesen festett mennyezetet érintetlenül hagyták. A keleti és nyugati homlokzatok meghatározó elemei az erkélyek, a bejárat feletti erkélyt kőkonzolok, a nyugati oldalon pedig három toszkán oszlop tart.

A kastély körül egykor csodálatos franciakert terült el, gondozott gyepszőnyeggel, sétányokkal, átlósan rendezett, négyszögűre nyírt bokorcsoporttal. Közepén szökőkút állt, de nem hiányoztak a franciakertekre jellemző építmények: ott állt a virágház és a sötét fenyőerdőből kifehérlő gloriette. A főúri parkot egy múlt századi metszet örökítette meg, melynek alapján felidézhető az egykori franciakert. Sajnos a nagy kiterjedésű parkot részben beépítették, részben földművelésre használják, csupán egy kis kert maradt a kastély előtt.