A család, amelynek nevét őrzi, az 1614-es, Bethlen Gábor által készített lustrában szerepelt először, és Csíkszék történetében is szerepet játszott. A csíkmenaságiak úgy emlékeznek, az Adorjánok jómódúak voltak, ezt igazolja a ma még álló kúriájuk is – amelyről néhány éve már lemondtak a szakemberek, de amely, úgy tűnik, mégiscsak megmenthető a Csíki Műemlékvédő Egyesület jóvoltából. A csíkménasági Adorján-házat 1955-ben nyilvánították műemlékké. A nyolcvanas évek elejéig lakták, majd megkezdődött pusztulása: 2000-re életveszélyessé vált, ázott, több födémgerenda beszakadt, falai gombásodtak. 

Az egyesület mintafelújítást szeretett volna végrehajtani a házon, így első lépésként 2001–2002-ben kutatás-felmérés történt Tóth Boglárka régész irányításával. 2003-ban kellett volna a felújítási tervnek elkészülnie, de ez a szakasz kimaradt, mivel a kúria állapota miatt azonnal meg kellett kezdeni a sürgős beavatkozást. Kiirtották a könnyező házigombát, amely miatt korábban a szakemberek már teljesen lemondtak a faépületről. Elbontották és újrarakták a tető héjazatát, hogy ne ázzon a ház, elkészültek az ajtók, ablakok. 

Az 1828-ban készült székely kapu a megye tíz legrégibb műemlékkapujának egyike, de értékét nem csak régisége, hanem szerkezete, kidolgozottsága, díszítése és latin felirata is növeli. A ház maga pedig a lófőszékelyi státus szimbóluma, a híres Fiság menti népi építészet háromosztatú műremeke. Kőpince fölé, kőalapozásra épített boronaépület, amely a székelyföldi ereszes házak alaprajzilag legfejlettebb típusához tartozik.