A négy sarokbástyás épület nem készült el teljesen. A kuruc szabadságharc idején mindkét fél pusztította a támaszpontként használt kastélyt. Az építési és helyreállítási munkálatokat a 18. század elején folytatták, amikor a kastélyt reneszánsz stílusban bővítették, majd 1748-50 között Bánffy Dénes kolozsi főispán barokk kastéllyá építtette át. 1855-ben Kagerbauer Antal is dolgozott az épületen. A régi épület keleti szárnyához patkó alakú épülettagot toldottak, ami istállókat és melléképületeket foglalt magába, a tetején pedig helyt adott a Johannes Nachtigall faragta barokk szobor- és urnagalériának, amely 36 mitológiai tárgyú szobrot foglalt magába, amik Ovidius Metamorphoses című műve alapján készültek. 1944-ben a németek felgyújtották és kirabolták.

A bonchidai Bánffy-kastély négyszögű, nagyjából szabályos udvart körülvevő, sarkain egy-egy köralapú sarokbástyával ellátott kétszintes, négyszárnyú épület. Az északi szárny, U alakot mutató oldalszárnyaival, sarkait kijelölő északkeleti és északnyugati bástyájával a kastély tulajdonképpeni főépületének számít. Pincéje téglából rakott dongaboltozat, falai vegyesen rakott kőfalazat, reneszánsz faragású ajtónyílásokkal. A főudvar keleti részén, ehhez csatlakozik a patkóudvar körül az istálló épülete, a főbejárat épülete, a ma már nem létező lovarda épülete, valamint az udvaron kívül elhelyezkedő malom épülete. A bonchidai Bánffy-kastély malom épülete maga is nemzeti értékű műemlék.

A bonchidai kastélyparkról először a tizennyolcadik század közepén hallunk, amikor Bánffy Dénes, Schönbrunn és Versailles mintájára pompás francia parkot próbált létesíteni Bonchidán. A Johann Christian Erras tervei alapján készült francia park szigorú, mértani formáival egészítette ki az épületek barokk pompáját. Szimmetrikus allék, széles teraszok, cserjék, nyesett bokrok alkották a parkot. Három, 1 km hosszú hársfaallé indult sugárirányban a kastély nyugati falától, s a hídtól egy negyedik indult észak felé. A tizenkilencedik században a parkot Bánffy József alakíttatta át. A változtatások szorosan kötődtek az épületeken végzett munkálatokhoz. A geometrikus formákat a divatos, romantikus parkrendszer váltotta fel, előbb Hermann Sámuel, majd 1831-ben László János tervei alapján. Az angliai eredetű romantikus kertrendezési stílus a szigorú francia parkok ellensúlyozásaként jött létre. A sugárutakat és formára nyírt bokrokat kanyargós utak, bozótok váltották fel, amelyek a szabadon növő fák és növényzet összhatását keltették. A kastélypark ma már alig idézi hajdani szépségét, a gondozás több évtizednyi hiánya miatt elburjánzott, az évszázados fákat önkényesen kivágták. A tulajdonosok remélik, hogy kiegészítve a kastély épületeinek újjászületését, a kert teljes helyreállítására is sor kerülhet, amelyet a helyiek és a látogatók egyaránt élvezhetnek majd.