Ekkor alakult ki a négyszög alaprajzú kastély. Bethlen Farkas fia, Bethlen János (1613?-1678) író, történész és kancellár 1640-1675 között bővíttette a kastélyt, illetve kisebb átépítéseket végeztetett rajta. Ekkortájt készült el a kastély árkádíves déli főbejárata, felette pedig a szintén árkádos loggia, valamint a főépület körüli védőfal és az egyik, Haller Gábor tervezte bástya. A kastély a második világháborút követően egy termelőszövetkezet tulajdona lett, ekkor kezdődött pusztulása. A XX. század során, a folyó szabályozásakor a várkastélytól északra, 50 méterre építették meg azt a betonlapokkal borított gátat, amely a Nagy-Küküllő medrét elterelte az addigi, a kastély déli oldalát körülfolyó medréből. A településnek ezt a részét korábban Alsóbúnnak is nevezték. 

A folyó árteréből enyhén kiemelkedő magaslaton áll a téglalap alaprajzú kastélyépület romos tömbje, melyet négy sarkán sokszög alaprajzú lőréses tornyokkal erősítettek meg. A várkastély falai magasan állnak, tetőzete elpusztult, belső falai nagyrészt romba dőltek. A központi épületet kb. 30 méteres távolságban valaha négyszögletes alaprajzú külső fal kerítette, amelyet sarkain egy-egy rombusz alaprajzú, lőrésekkel ellátott saroktorony erősített. A külső falak mára elpusztultak, a négy saroktorony közül a két déli torony romjai még állnak.