A kastélyt fiuk, gróf Károlyi Imre örökölte, aki 1918 után elhagyta az országot, majd 1940-ben pár évre ismét Károlyi uradalom lett. A főúri birtokot 1947-ban kastélyostól államosították, előbb gabonaraktár lett, majd szanatórium. A berettyószéplaki kőolajkitermelő-vállalat 1980 után üdülőközponttá alakítatta, hasznosítva a parkban talált termálvizet. Rendszerváltás után gazdát cserélt, ez idő tájt az ingatlan ismét romosodik, mivel felújítása abbamaradt. A kastély lépcsőházai a főépület két oldalán épültek kőcsipkés, bástyaszerű kialakítással, és egy emelet magasan emelkednek a főhomlokzat fölé. A nyugati főhomlokzat egyenes záródású ablakai párosával helyezkednek el, vállra futó egyenes szemöldökkel, az alsó két szinten bádoggal borítottak, a harmadik szinten konzolos könyöklőpárkánnyal rendelkeznek. Az alapozás terméskőből van kirakva, az első szintet széles övpárkány választja el a többi szinttől. A koronázópárkány alatt vakárkádsor húzódik, a párkány fölött pedig, az épület tetején pedig csippkézett mellvédű terasz található. A főhomlokzat tengelyében erősen kiugró középrizalit található, a tőle balra levő főbejárat másik oldalán bástyaszerűen előreugró kétszintes rizalit található. A bal oldali lépcsőháznak külön bejárata van csúcsíves szemöldökkel. A koronázópárkány mellvédje alatt a torony három oldalán óra található. A jobb oldali épületszárny kétszintes, a hátsó homlokzat pedig négyszintes. 

A földszinten helyezkedik el az óriási ebédlő, a szalon, a vadászterem, a gróf dolgozószobája. A második emeletig körlépcső vezet, az első szinten voltak a grófi hálószobák, a másodikon tanári és tanulószobák. Az épület belsejét mára átalakították. A főhomlokzattal szemben nyílik a főbejárat, a kastély hatalmas arborétum közepén helyezkedik el. 

A kastély a Petrom olajvállalat tulajdonában van.