1784-ben, a már amúgy is romos állapotban levő épületet a Horea-felkelés során felgyújtották, ezt a XIX. század elején a család még részlegesen helyre tudta állíttatni, de aztán az író br. Jósika (II.) Miklósnak szintén újjá kellett építtetnie. A kastély ekkor bővült biliárdszobával, fürdőszobával, a „lányok szobájával”. Jósika (II.) Miklós helyreállíttatta a gabonást és az istállókat, bővítette a gazdatiszt házát, új kőistállót és malmot is építtetett, valamint szőlőültetvényt is telepített. Mára az eredeti kastélyépület maradványai siralmas állapotba jutottak: külső falai, két bástyájának földszintje és kápolnája még látható, de nagyon romosak. Épült azonban a XIX. században egy klasszicista kastély, ez emeletes, középen beugró, nyitott tornáccal, amely enyhén U-alakúvá teszi az épületet. A tornác földszinti részén négy oszlop tartja az emeleti rész erkélyét, így három, enyhén hajlított ívű árkád képződik. Az emeleti teraszt faragott kőpárkány zárja le. A kastély főhomlokzatának beugró, központi része háromtengelyes. A kiugró épületrészek kéttengelyesek, ezek nyolc, négyszögű ablaka egyenes kőpárkányban záródik.

A huszadik század első évtizedeiben a kastély br. Jósika (II.) Lajos (1853-1930) tulajdonában volt, majd fia, (IV.) János (1888-1958) örökölte, aki a két világháború között több mint tíz évig volt a román képviselőház tagja. Az 1921-es földtörvény értelmében a Jósikáknak itt csak egy 60 holdas területet, a kastélyt és a parkját hagyták meg. A második világháború alatt, és az államosítás után szinte a teljes berendezés megsemmisült. Az utóbbi években a Hunyad Megyei Tanács alárendeltségében működő ápoló és gondozó központ használta, a család sikerrel igényelte vissza az épületet.