KÁLNOKY-KASTÉLY

A napjainkban látható kastély helyén a XVI. század második felében egy kőház állott, erről tanúskodik Kálnoky Bálint 1599-ben írt végrendelete, mely szerint feleségével, Petki Annával együtt építtette a kőröspataki nemesi lakot. Az udvarház hamar elromosodott, mivel áldozatul esett Mihály vajda támadásának. Az épület valószínűleg nem is került felújításra, ugyanis 1646-ban (III.) Kálnoky István feljegyzéseiben, egy kőkerítéssel körülvett romladozó házról tett említést. Az 1658-1661 közötti sorozatos török-tatár betörések következtében az udvarház sorsa megpecsételődött. Helyreállítása, bővítése a naplóíró fiának, (I.) Kálnoky Sámuelnek az érdeme, aki az 1660-1670-es évek fordulóján építkezett Kőröspatakon. Orbán Balázs szerint a kőröspataki Kálnoky család harmadik lakóhelyének tekinthető a ma már a település szerkezetébe illeszkedő kastély. A korabeli dokumentumok szerint, a kastélyhoz egykor udvari kápolna is tartozott, amely családi temetkezőhelyként is szolgált. A kőröspataki katolikus egyházközségnél őrzött Domus História bejegyzései alapján 1416-ra teszik keletkezését. Az épület ezen része fokozatosan elromosodott és a XIX. század végén lebontásra került, késő gótikus faragott ajtókeretét pedig 1889-ben beépítették a római katolikus templom cintermében újonnan épült Kálnoky-kriptába. A kastélyt övező falakat a XVIII. század folyamán lebontották, és az építőanyag felhasználásával készült el a négyszög alaprajzú, belső udvaros kastély, gr. Kálnoky (I.) Antal (1707-1783) gondoskodása folytán. Az emeletes reneszánsz udvarház karbantartását a XVIII. század vége felé elhanyagolták, így a XIX. század közepén lebontották. Nem sokkal azután a kápolna is elveszítette funkcióját, feliratos kőkerete átkerült a falu katolikus temploma mellé épült új kriptába. A XIX. század újabb nagy munkálatokat, látványos átalakulásokat hozott. A század derekán, gr. Kálnoky Pál (1814-1881) és gr. Kálnoky Félix (1824-1889) birtoklása idején az akkorra megromosodott épületek egy részét lebontották, a többit átépítették, felújították. Lebontásra került a nyugati szárny és a kastélykápolna, és részben ez utóbbi helyén megépült a mai északi szárny, így U alakot kapott a kastély. A ma látható homlokzatok kialakítása valószínűleg a XIX. század utolsó évtizedeiben történt, a keleti épületrész két keskenyebb oldalához toldottak épületrészeket, akkor alakíthatták ki a mai homlokzatot is.

A XVIII. századi összeírások szerint a kastélyt egykor gyönyörű park övezte, évszázados fákkal, virágházakkal, halastavakkal, szökőkutakkal, sétányokkal.

Az államosítás után a kastély pusztulásnak indult. Belső berendezéséből szinte semmi nem maradt, az északi szárny helyiségeiben nagyfokú átalakításokat végeztek, egyik részében malmot rendeztek be. A termekben később irodahelyiségek, raktárak, műhelyek kaptak helyet. Az épület állapota így egyre romlott, homlokzata is tönkrement, rendezett kertje, parkja is csak maradványaiban lelhető fel. 
Az 1990-es évek végén a Kálnoky család tagjai újra birtokukba vehették az épületet, akkor kezdődött meg szakszerű kutatása is, napjainkban a kastély felújítás alatt áll.

Az egykori hímesen faragott gerendákkal, festett deszkamennyezettel, mázas cserépkályhákkal épült L alakú, kétszintes késő reneszánsz kastély bejárata fölött többszintes kaputorony magasodott, amelyet a biztonság érdekében kőfalakkal vettek körül. A Kálnoky Sámuel által újjáépített, kibővített épületrészek a XVIII. század folyamán tovább bővültek. Benkő József már „kastélyszerű” építményként említi a család lakóhelyét a Transsilvania speciális című munkájában. A XVIII. században a déli oldalon található melléképületek kiépítésével és csatolásával, valamint a század második felében a keleti szárny hatalmas volumenű falainak megépítésével az épületegyüttes négyszögűvé vált. A nyugati oldalon kaputoronnyal ellátott épület védelmi célokra is szolgált. Ezt a négyszögletű, belső udvaros együttest még egy kerített külső udvar vette körül, melynek nyugati oldalán emeletes kapuépület őrizte a bejáratot. A XVIII. századi építkezéseket Kálnoky Antal végeztette. 

Említésre méltó még a XVIII. század végi összeírásokból ismert kastélypark, mely virágházával, halastavaival, szökőkútjaival, díszes sétányaival az épülettől keletre és délre terült el. Az emeletes reneszánsz udvarház karbantartását a XVIII. század vége felé elhanyagolták, így a kápolna is elveszítette funkcióját, feliratos kőkerete átkerült a falu katolikus temploma mellé épült új kriptába. A ma látható homlokzatok kialakítása valószínűleg a XIX. század utolsó évtizedeiben történt, a keleti épületrész két keskenyebb oldalához toldottak épületrészeket, akkor alakíthatták ki a mai homlokzatot is. A keleti szárnyon is létezett egy tornác, mely a klasszicizmus jegyében készült oszlopokkal és háromszögű oromzattal.