A Kemények ősének számító Simon Alsógáldon halt hősi halált, és a hagyomány szerint itt is van eltemetve. A településen egykor, a XVII. században egy udvarház állt, amely valószínűleg reneszánsz stílusban épült, s amelynek egykori védőfalai még láthatóak a keleti oldalon. A régi épületből egyetlen kis bástya és ennek toldaléka maradt meg. Feltételezhető, hogy az eredeti udvarházat Kemény Boldizsár, Kemény János fejedelem apja, és Simon nevű fia építtette a XVII. század elején, ugyanis közel voltak a reneszánsz központjához, Gyulafehérvárhoz. Az eredeti épület helyén a család a XVIII. század második felében emelt egy barokk kastélyt. Ez téglalap alaprajzú, emeletes épület, amelynek mindkét homlokzata barokkos kiképzést kapott. Főhomlokzatának földszintjét végig nagy árkádok tagolják, emeleti szintjén négy háromoldalas kiugrás van, amelyek hatszögű toronyszobákra emlékeztetnek. Erre utal önálló, hatoldalas fedésük is, amely kiemelkedik a tetőszerkezetből. A hátsó homlokzat emeleti szintjének minden második ablaka után enyhén kiugró, barokk oromzatos rizalitok következnek. Az egyik oldalsó homlokzat emeleti szintjén vasrácsos mellvéddel épült nyitott teraszt alakítottak ki, amely két négyszögű oszlopon nyugszik. Az első világháborúban román parasztok lerombolták a kastély nagy részét, így a háború után br. Kemény (II.) Árpád (1867-1941) eladta a kastélyt Aurel Albini ügyvédnek, aki két évtizeden keresztül Nagyenyed polgármestere is volt. A báró később a birtok földjeit is eladta a tövisi gazdáknak.

Az államosítás után az állami gazdaság költözött be, majd rövid ideig a Nagyenyeden raboskodó politikai foglyok munkaszállása lett. Ma elmegyógyintézet működik benne, a pszichiátriai központ új, modern épületeket is felépített mellette. A kastélyt Aurel Albini ügyvéd utódai igénylik vissza.