A Telekiek a XVIII. század óta jelen voltak a közeli Alsózsukon, és a két birtok a XX. század elején egyesült gr. Teleki (III.) Géza kezében, aki a kor képzőművészeti életének jeles alakja és bőkezű mecénása is volt. Teleki Trianon után a megtépázott vagyon, és egy szerencsétlen üzleti befektetés miatt végül arra kényszerült, hogy 1930-ban eladja a felsőzsuki birtokát. A vásárló a magyargyerőmonostori br. Kemény Pál volt, aki 1934-ben elhunyt, de a családja megtartotta a birtokot, így végül 1946-ban tőlük állmosították azt.

A kastélyt valószínűleg a XIX. század végén építette fel lovag hetei Bakó Ferenc, akitől később megvásárolta Teleki. Eklektikus stílusban épült, az egyenletes épület alaprajza L alakú, 22 és 16 méteres épületszárnyakkal. A kastély legdíszesebb része a hosszabbik szárnyat lezáró főbejárat. Az épületbe két zömök díszpillér között lehet bejutni, ezeken nyugszik a fémkorlátos, nyitott erkély, mögötte három nagy méretű, félköríves záródású kettős ablak, az eklektikára jellemző díszítőelemekkel: stukkókból és vakolatból formázott emberfők, szalagok, fűzérek, lizénák, rusztikázott vakolatsávok. Az épület többi részének ablakai egyenes záródásúak, ezeket hangsúlyos szemöldökpárkányok és vakolatdíszek emelik ki. A kastély északnyugati részén, az emeleti szinten egy alul ívelt, ötszögű saroktornyocskát alakítottak ki.

A kastélynak egykor volt egy nagyon impozáns parkja, ez ma már csak nyomokban létezik. Egyetlen fennmaradt érdekessége egy másfél méteres kőváza, amelyen állatfigurák és ornamentikai díszítések figyelhetőek meg, valamint a Béldi-család címere, amely Teleki Géza feleségére, gr. Béldi Margitra utal. Az államosítás után általános iskola működött az épületben, azelőtt meg óvoda, kultúrotthon és könyvtár is. Az épületet 2002-ben visszakapta Kemény Pál unokája, a csíktapolcai Lázár Pál, aki el is adta egy magáncégnek, amely javításokat kezdeményezett az épületen.