Azt a történetet ismerjük viszont, amikor 1848-ban román felkelők egy bizonyos Mihalas és Moldovan vezetésével, császári csapatokkal támogatva megtámadták a birtokot. Amikor a dési nemzetőrség gr. Kornis Gábor vezetésével kiérkezett, már kifosztva, és romokban találta az épületet. A nemzetőrök a faluban sok, a kastélyból származó bútort találtak, bosszúhadjáratba kezdtek, amely során szinte az egész falut felgyújtották. A kastély ekkor Mikes (IV.) Benedeké volt, akinek azokban a napokban a marosújvári birtokával is ugyanez történt. Benedek azonban rendbe tette a kastélyt, így amikor lánya, Etelka hozzáment Bornemissza (I.) Károlyhoz, már ki voltak javítva a hibák az épületben.

A kastély 1900-ban leégett, így Károly két évig építtette újra azt. Az ő 1911-es halála után az 1600 holdas debreki birtok egykori vejére (Eszter lánya ugyanis meghalt), Barcsay (VI.) Tamásra szállt, akitől a háború utolsó évében megvásárolta azt az ügyvédje, dr. Aurel Milea. Tőle államosították aztán. 

1949 után a kastélyban iskola, könyvtár, orvosi rendelő és mozi működött. A rendszerváltás után Milea lányai, Zoe Constantinescu és Carmen Hortensia Mureșan igényelték vissza a birtokot, amelyből visszakaptak 300 hektár erdőt és 60 hektár szántót, további 20 hektár után pedig kárpótlást, mivel a mai falu ezen a területen is fekszik. Az örökösök a kastély épületét a feleki ortodox érsekségnek adományozták, így 1993 óta apácakolostor működik benne. Az egyház „segítségével” az épület sokat veszített eredeti jellegéből.