Tordaszentlászlót az évszázadok során olyan családok bírták, mint a Corvinok, Gécziek, Csákyak, Jósikák, Mikesek és Szécsenek. A birtok 1802-ben került branyicskai br. Jósika (I.) Jánoshoz (1778-1843), aki Hunyad vármegye főispánjaként kőrösszegi és adorjáni Csáky János Nepomuk (1745-1806) lányát, Rózát vette feleségül. Házasságukból született lányuk, Antónia (1813-1879) kászoni br. Bornemissza János (1807-1894) felesége lett, nekik pedig egyik lányuk, Johanna Róza (1842-1932) zabolai gr. Mikes (III.) Miklóshoz (1841-1893) ment feleségül, így került a birtok végül a Mikes családhoz. Az építkezések is ekkor kezdődtek el, erre utal a szélvitorlán a grófi korona köré írt MM monogram. A házaspárnak három gyereke született, de csak kettő érte meg a felnőttkort: (V.) Zsigmond, (1867-1951) aki a bodolai kastélyt építtette, és Johanna (1866-1930), aki gr. temerini Szécsen Miklós felesége lett. Szécsen a környék utolsó földbirtokosa, és a Monarchia utolsó párizsi nagykövete volt, a tordaszentlászlói birtokot nyári rezidenciának használta. 

A kastély a 19. század második felében angol neogótikus stílusban épült. Egy hatvannégy szobás, kelet-nyugati irányban két főépületszárnyas épület. A hátsó homlokzat egyik sarkában az épület fölé magasodó, három emeletes, négyszög alaprajzú toronnyal épült, tetejére sisak és szélvitorla került. A homlokzatot az első épületnél hét, a másodiknál öt lőréssel látták el. A homlokzat nyílásai szimmetrikusak, a földszinten és emeleten összesen hatvan ablak és ajtó van. A keleti és a déli homlokzaton két kovácsoltvas erkély található.

A kastélyt egy 14 holdas szép dendrológiai park vette körül, amely mára elhanyagolt állapotba jutott. A kastélyban 1931 óta tüdőszanatórium működik.