Itt látjuk, hogy a várúr vallási meggyőződése milyen erős befolyást gyakorol a jobbágyok hitére. Míg az unitárius Sükösd György korában Rákos lakosai kivétel nélkül unitáriusok voltak, kik templomukat Sükösd szolgálatában megépítették, a református Budai Péter hatására a falu többsége reformátussá lévén, a templom is a reformátusok kezére került. Majd amikor a vár tartozékaival Budaitól örökségképpen keresztfia, a katolikus Bethlen Sámuel gróf birtokává lesz, a faluban a katolikus egyház is híveket szerez. Bethlen Samu gróf átalakítási munkálatai adták meg a vár mai formáját, amit a kaputornyon díszelgő kőből faragott címere és a rajta levő felirat: Comes Samuel Bethlen Coma (comitatus) de Küküllő ac pedis siculialis Marus Capitaneus, atrobique supremus. 1700., -valamint a vár legtágasabb, a lovag- vagy tanácsteremnek nevezett helyisége mennyezetén babérkoszorúba font kígyós címerpajzs jelez. A falusiak e heraldikai jelvénye alapján mai napig is a vár egykori uráról, mint a "kígyós" Bethlen Samuról beszélnek. Utoljára - mint mondják - Teleky Samu gróf birtokában volt, s így róla írhatta Orbán Balázs e keserű sorokat: "...a szép kastélyt mégis elhagyott birtokosa Bécsnek tüdőre és lélekre egyaránt veszélyes bűzhödt légkörében él". Teleky Samu gróf vette meg a várat és a hozzátartozó erdőket, földeket, összesen 3000 holdat a vár jelenlegi őrének szavai szerint - az alsórákosi székely közbirtokosságtól 420,000 koronáért. Ma csak az említett őr és a vár istállóiban elszállásolt falusi bikákra ügyelő emberek laknak a kastélyban, különben ürességtől tátongnak a főúri szobák.

A várfalak négyszögű udvart zárnak körül, a négyszög mindegyik sarkában köralaprajzú bástyákkal. E körítő falhoz három oldalról fedett helyiségek csatlakoznak. Keleten az egyemeletes, széles traktusú főúri lakosztály, és itt a kerek tornyokban is lakószobák vannak, a tornácra vezető főlépcsővel. A déli fal közepén ugrik elő a kaputorony s a falhoz egy kisebb mélységű szobasor (tehát másodrendű lakószobák), bizonyára a várúr szolgálatában állók részére, sorakoznak. Az épületszárny két oldalán egy-egy tört karú lépcső közvetíti a járást. A nyugati oldal földszintjén istálló és szénatartó, az emeleten gabonás. Végül az északi oldalt kerítő fal, lőrésekkel erősítve, magában áll. Előtte az udvar északnyugati sarkában tízméteres régi kút látható, iható jó vízzel. Ez a négyszög alkotja a tulajdonképpeni várat. A tornyokat kívülről még hegyesszögben kiszökellő, alacsony falak védik. Távolabb egy második fal, valamint e fal és az erődítés magja között mély és széles árok övezi, amely bejárást csak a kaputoronyhoz nyit. Ezenkívül volt még egy körítő falgyűrű, melyből sarokbástyák, s közbe-közbe alacsony falak maradtak meg. Egy részét e falnak a piactér nagyobbítása végett bontották le.
Nagyobb gazdagságú, és így műtörténeti szempontból is értéket képvisel a főúri szárny belsejének finom kiképzése. A földszint bejárata most be van falazva, csak az oldalain álló háromnegyed oszlopok és az omladozó fedett előtér, a folytatásában az épülettel párhuzamosan menő egykor tégla, most ezeket helyettesítő faoszlopokkal jelzik egykori előkelő megjelenését. Az emelet díszbejáratához, amely a tanácsterembe nyílik, egyenes, egykarú lépcső vezet. A faajtó gazdag faragása két egymás fölött levő, babérlevél-lécekkel szegélyezett nyolcszög idoma körül csoportosul. Az ajtó széle tojásléc-szegély. A nyolcszögek közepén gazdag rozetták. Az ajtó faragott darabjai végül erős deszkaajtóra vannak erősítve. Az ajtószárny vörös kőkeretben áll, melynek gazdag fasugara az épület egyszerű, nyugodt külsejével (hol csak a tanácsterem ablakai rendelkeznek egyszerű timpanon architektúrával), éles ellentétben áll. Késő reneszánsz munkája, feltehetően akkor készült, mikor a vár Bethlen Samu gróf tulajdonát képezte. Az ajtó mindkét oldalán oszlopszéken álló pillér tart a pillérek sok párkányához viszonyítva gyenge gerendázatot, melynek képszélét stilizált leveles indák fonadéka tölti ki. 

A mennyezet díszítése eddig elég jól állta az idő próbáját. Csak az utóbbi időkben ázott át a lyukas födélről becsepegő víztől, mely az értékes műemléket már több helyen ki is kezdte. Már darabok esnek le belőle, vagyis, ha felújítás nem történik, menthetetlenül veszve van. Most indult pusztulásnak a vár udvara is. A falak előtt tornácok kerülik az udvart, és az északi oldalfal vízfolyosóját alátámasztó, téglából rakott és vakolt 11 "dóriai" oszlop közül a rajta nyugvó tornáccal együtt, a fa korhadása, illetőleg a tégla kiázása miatt, tízet lebontottak, mert ezek összeomlásától lehetett tartani. Így csak papíron áll az ígéret, amit a kastély utolsó tulajdonosa a községgel szemben szerződésileg kikötött, hogy a várat minden rongálástól kímélve jó karban kell tartani.